Balatoni kecskekörmök - Laptörténet

Fdanko, 2011. május 21., 07:40-n

2011-05-21T07:40:26Z

Fdanko: Levédte a(z) Balatoni kecskekörmök lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

2011-02-07T12:04:22Z

Levédte a(z) Balatoni kecskekörmök lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Fdanko, 2011. február 7., 12:04-n

2011-02-07T12:04:06Z

Fdanko: Új oldal, tartalma: „= A gazda. = Haragoszöld, buja szőlőjében gyönyörködött a gazda. Kerítést huzott, jobbról, balról, alsó, felső szomszéd felől. Az országút felőli olda...”

2011-02-07T11:57:25Z

Új oldal, tartalma: „= A gazda. = Haragoszöld, buja szőlőjében gyönyörködött a gazda. Kerítést huzott, jobbról, balról, alsó, felső szomszéd felől. Az országút felőli olda...”

Új lap

= A gazda. =

Haragoszöld, buja szőlőjében gyönyörködött a gazda. Kerítést huzott, jobbról, balról, alsó, felső szomszéd felől. Az országút felőli oldalt szabadon hagyta...

Katonaság vonult végig az országúton, vándorlók, fuvarosok mentek át s féléretten vámolták le a szőlőt.

Vannak emberek, akik az ismert jó elől bezárkóznak s a rossznak kaput nyitnak.

= A beteg tőke. =

Tolvajok garázdálkodtak a gazda szőlőjében. Sárga, sápadt levelü tőkéhez közelít az egyik. — Kiméld meg a fürtöt rajtam — könyörög a tőke — különben tövestől kivág a gazdám. — Hahaha — röhög a durva tolvaj — köszönd meg, hogy nyakadnál fogva nem tekerlek ki helyedből.

= Vadludak és szelídek. =

Fönt csillagosan ragyogott az ég s a kopasz fák árván tárták rá föl karjaikat. A hegyek hátán kirostozott az erdő vonala. Előre nem, csak föl az égre és háta mögé láthatott az ember. Korán estéledett, mert a hegyek lábának magasságában mélyebbnél-mélyebb köd ült a nagy vizen. A korán boruló est miatt a háziludak siettek szál- lásaikra. Falevelessel párnázott ól várta őket. Megelégedetten, dedergéssel kényelmeskedtek be fészkükbe: — Hej, de jó lesz. Volt enni-innivalónk. Átalusz-szuk az éjszakát. S almukon is ilyen csöndes parasztisággal dödörögték el a nappaluk eseménytelenségét. Ahogy önelégülten vannak, az erdő felől éles gunár-hang vedvedől be: gágá, gágá! A kétségbeesésre kikiabál a hízásra hajló szelid falkavezér: — No, no, nézd, mily jól vagyunk! Mi bajotok? Kik vagytok ? Mék falkából ? — kérdezték azok. — Az András gazda tulajdonai. — Óh szegények — kiáltotta le hetykén a vadludak vezére. — Akkor esz meg a gazdátok, amikor kedve tartja Talán bizony hiába hizlal benneteket? Van eszibe! Feleselgetése alatt az ék éléről lemaradt a vezér és más vette át az éket. A nagy viz fölé értek a rokonok. Kétségbeesett rémes kiáltással kerengtek, mert a bizonyos irányban, a kimért tizennyolcezer szárnycsapásra nem lelték éjjeli tanyájukat: a szabad viz nagy hátát s fölbomlott az ék. Mintha közéjük lőttek volna, egymásnak repült a falka. Nevetve és kárörvendve kiáltott ki az egész szelid rokonság : — Na, szent szabadság! Talán már a rókák, görények, nyestek fogai között vergődtök ? Miért ez a nagy lárma? Fejvesztésében nem hallott a bomlott had a csufolódásból semmit Kínlódtak, szenvedtek, étlenkedtek, bizonytalankodva — a szabad elpusztulás, a szabad zsákmányul-esés tudatával, de vadak és szabadok maradtak.

←Régebbi változat		A lap 2011. május 21., 07:40-kori változata
46. sor:		46. sor:

	Megjelent a [[Balatoni_levegőben\|Balatoni levegőben]] c. kötetben.		Megjelent a [[Balatoni_levegőben\|Balatoni levegőben]] c. kötetben.
		+
		+	----
		+	<center>'''[[Álmodozók\|Előzmény]]          [[Balatoni levegőben\|Tartalomjegyzék]]'''</center>
		+	----

	[[Category:Váth_János_művei]]		[[Category:Váth_János_művei]]

←Régebbi változat	A lap 2011. február 7., 12:04-kori változata
(Nincs különbség)

@@ 9. sor: / 9. sor: @@
 = A beteg tőke.  =
-Tolvajok garázdálkodtak a gazda szőlőjében. Sárga, sápadt levelü tőkéhez közelít az egyik.<br>— Kiméld meg a fürtöt rajtam — könyörög a tőke — különben tövestől kivág a gazdám.<br>— Hahaha — röhög a durva tolvaj — köszönd meg, hogy nyakadnál fogva nem tekerlek ki helyedből.
+Tolvajok garázdálkodtak a gazda szőlőjében. Sárga, sápadt levelü tőkéhez közelít az egyik.
-= Vadludak és szelídek. =
+— Kiméld meg a fürtöt rajtam — könyörög a tőke — különben tövestől kivág a gazdám.
-Fönt csillagosan ragyogott az ég s a kopasz fák árván tárták rá föl karjaikat. A hegyek hátán kirostozott az erdő vonala. Előre nem, csak föl az égre és háta mögé láthatott az ember. Korán estéledett, mert a hegyek lábának magasságában mélyebbnél-mélyebb köd ült a nagy vizen.<br>A korán boruló est miatt a háziludak siettek szál-<br>lásaikra. Falevelessel párnázott ól várta őket. Megelégedetten, dedergéssel kényelmeskedtek be fészkükbe:<br>— Hej, de jó lesz. Volt enni-innivalónk. Átalusz-szuk az éjszakát.<br>S almukon is ilyen csöndes parasztisággal dödörögték el a nappaluk eseménytelenségét.<br>Ahogy önelégülten vannak, az erdő felől éles gunár-hang vedvedől be: gágá, gágá!<br>A kétségbeesésre kikiabál a hízásra hajló szelid falkavezér:<br>— No, no, nézd, mily jól vagyunk! Mi bajotok? Kik vagytok&nbsp;? Mék falkából&nbsp;? — kérdezték azok.<br>— Az András gazda tulajdonai.<br>— Óh szegények — kiáltotta le hetykén a vadludak vezére. — Akkor esz meg a gazdátok, amikor kedve tartja Talán bizony hiába hizlal benneteket? Van eszibe!<br>Feleselgetése alatt az ék éléről lemaradt a vezér és más vette át az éket. A nagy viz fölé értek a rokonok. Kétségbeesett rémes kiáltással kerengtek, mert a bizonyos irányban, a kimért tizennyolcezer szárnycsapásra nem lelték éjjeli tanyájukat: a szabad viz nagy hátát s fölbomlott az ék. Mintha közéjük lőttek volna, egymásnak repült a falka.<br>Nevetve és kárörvendve kiáltott ki az egész szelid rokonság&nbsp;:<br>— Na, szent szabadság! Talán már a rókák, görények, nyestek fogai között vergődtök&nbsp;? Miért ez a nagy lárma?<br>Fejvesztésében nem hallott a bomlott had a csufolódásból semmit Kínlódtak, szenvedtek, étlenkedtek, bizonytalankodva — a szabad elpusztulás, a szabad zsákmányul-esés tudatával, de vadak és szabadok maradtak.
+— Hahaha — röhög a durva tolvaj — köszönd meg, hogy nyakadnál fogva nem tekerlek ki helyedből.