Faller Gusztáv - Laptörténet

Fdanko, 2016. május 18., 16:46-n

2016-05-18T16:46:09Z

Fdanko, 2016. május 18., 16:45-n

2016-05-18T16:45:53Z

Fdanko, 2016. május 18., 16:44-n

2016-05-18T16:44:49Z

Solti Gábor, 2011. május 30., 13:11-n

2011-05-30T13:11:15Z

Solti Gábor: Új oldal, tartalma: „thumb FALLER Gusztáv (Bp., 1930. aug. 22.–Bp., 2000. dec. 2.) minisztériumi főtaná-csos, bányamérnök, ipari közgazdász-mérnök. ...”

2011-05-30T13:10:54Z

Új oldal, tartalma: „thumb FALLER Gusztáv (Bp., 1930. aug. 22.–Bp., 2000. dec. 2.) minisztériumi főtaná-csos, bányamérnök, ipari közgazdász-mérnök. ...”

Új lap

[[Image:Faller_Gusztáv.jpg|thumb]]

FALLER Gusztáv (Bp., 1930. aug. 22.–Bp., 2000. dec. 2.) minisztériumi főtaná-csos, bányamérnök, ipari közgazdász-mérnök. A műszaki tudományok kandidátu-sa (1964), doktora (1974). Édesapja Faller Jenő bányamérnök. Gyermeke ~ Jenő nemzetközi jogász.

=Élete=

1948-ban a tatai Kegyestanító-rendi Gróf Esterházy Miklós Gimnáziumban érettségizett. 1954-ban a soproni Műszaki Egyetemen, 1959-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1951-től mérnök, üzemvezető a Középdunántúli Szénbányák bányaüzemeiben (Ajka, Pad-rag, Herend, Dudar). 1957 után adjunktus a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaműveléstani Tanszékén, Sopron–Miskolc. 1960-tól tudományos osz-tályvezető-helyettes a Bányászati Kutató Intézetnél, 1962-től osztályvezető-helyettes a Nehézipari Minisztériumban. 1980 és 1989 között az Ipari Minisztérium főtanácsosa, a bányászati és energetikai szakértői csoport bányászati részlegének vezetője. Az MTA-közgyűlés választott doktor-küldötte, a jelölő-bizottság tagja, a Bányászati Tudományos Bizottság elnöke, a Tudomány- és Technikatörténet Komplex Bizottság, a Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Osztályközi Bizottság tagja, az NME meghívott előadója, majd címzetes egyetemi tanára és honoris causa doktora. Az NME és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem megfelelő doktori és habilitációs bizottságának tagja. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Bányászati Szakosztálya vezetőségének tiszteletbeli tagja, valamint a Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat folyama szerkesztőbizottságának és a történeti bizottságnak tagja, 1980-tól a Bányászati Világkongresszusok Nemzetközi Szervező Bizottságának tagja, 1992-től tiszteletbeli tagja. Tagja a Központi Bányászati Múzeum Alapítvány kuratóriumának, a Mérnöki Kamara Szilárdásványbányászati Tagozata Minősítő Bizottságának és a Magyar Akkreditációs Bizottság Földtudományi Szakbizottságának. 2000-től az Orosz Bányászati Tudományok Akadémiájának külső tagja. Kutatási területei bányagazdaságtan, ásványvagyon-gazdálkodás, bányászattörténet.

Mintegy 110 tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szaklap-okban; 110 szakértői jelentést, szakvéleményt készített; 50 ismeretterjesztő cikket, szakmai hírt, könyvismertetést publikált.

==Díjai==

*Bányá-szati Szolgálati Érdemérem valamennyi fokozata.
*1979 Eötvös Loránd-díj.
*1981 Akadémiai Díj.
*1985 Állami Díj.
*1989 Das Grosse Ehrenzeichen für Verdienste um die Republik Österreich.
*1995 Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje.

==Művei==

huszonhárom önálló kötetben megjelent mű szerzője, illetve társszerzője. Válogatás a jelentősebbekből

*Veszprém megye bányászatának bibliográfiája 1955. december 31-ig. (Összeállító.) Vp., 1957.
*Bányagazdaságtan. (Társszerző.) Bp., 1991.
*The last century of coal mining in Hungary 1894–1994. = Mining and metallurgy of the Carparthian basin in the 20th century. Miskolc, 1994.
*Törvényszerűségek az ásványinyersanyag-gazdaságban. (Társszerző.) Bp., 1996.
*Bányászat a központi tervezéses gazdaságban, előzményekkel és következményekkel. Pillantás a jövőbe. = A magyar bányászat évezredes története. Bp., 1997.
*Mining and geomorphology. = Landform Evolution Studies in Hungary. Bp., 1999.

==Irodalom==

*Hazai és nemzetközi ki kicsoda kiadványokban szerepel.
*TILHOF Endre: Ajkai életrajzi lexikon. Ajka, 2003.

[[Category:Életrajzok]]

@@ 6. sor: / 6. sor: @@
 =Élete=
--ban a tatai Kegyestanító-rendi Gróf Esterházy Miklós Gimnáziumban érettségizett. 1954-ban a soproni Műszaki Egyetemen, 1959-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1951-től mérnök, üzemvezető a Középdunántúli Szénbányák bányaüzemeiben (Ajka, Pad-rag, Herend, Dudar). 1957 után adjunktus a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaműveléstani Tanszékén, Sopron–Miskolc. 1960-tól tudományos osztályvezető-helyettes a Bányászati Kutató Intézetnél, 1962-től osztályvezető-helyettes a Nehézipari Minisztériumban. 1980 és 1989 között az Ipari Minisztérium főtanácsosa, a bányászati és energetikai szakértői csoport bányászati részlegének vezetője. Az MTA-közgyűlés választott doktor-küldötte, a jelölő-bizottság tagja, a Bányászati Tudományos Bizottság elnöke, a Tudomány- és Technikatörténet Komplex Bizottság, a Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Osztályközi Bizottság tagja, az NME meghívott előadója, majd címzetes egyetemi tanára és honoris causa doktora. Az NME és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem megfelelő doktori és habilitációs bizottságának tagja. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Bányászati Szakosztálya vezetőségének tiszteletbeli tagja, valamint a Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat folyama szerkesztőbizottságának és a történeti bizottságnak tagja, 1980-tól a Bányászati Világkongresszusok Nemzetközi Szervező Bizottságának tagja, 1992-től tiszteletbeli tagja. Tagja a Központi Bányászati Múzeum Alapítvány kuratóriumának, a Mérnöki Kamara Szilárdásványbányászati Tagozata Minősítő Bizottságának és a Magyar Akkreditációs Bizottság Földtudományi Szakbizottságának. 2000-től az Orosz Bányászati Tudományok Akadémiájának külső tagja. Kutatási területei bányagazdaságtan, ásványvagyon-gazdálkodás, bányászattörténet.
+-ban a tatai Kegyestanító-rendi Gróf Esterházy Miklós Gimnáziumban érettségizett. 1954-ban a soproni Műszaki Egyetemen, 1959-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1951-től mérnök, üzemvezető a Középdunántúli Szénbányák bányaüzemeiben (Ajka, Padrag, Herend, Dudar). 1957 után adjunktus a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaműveléstani Tanszékén, Sopron–Miskolc. 1960-tól tudományos osztályvezető-helyettes a Bányászati Kutató Intézetnél, 1962-től osztályvezető-helyettes a Nehézipari Minisztériumban. 1980 és 1989 között az Ipari Minisztérium főtanácsosa, a bányászati és energetikai szakértői csoport bányászati részlegének vezetője. Az MTA-közgyűlés választott doktor-küldötte, a jelölő-bizottság tagja, a Bányászati Tudományos Bizottság elnöke, a Tudomány- és Technikatörténet Komplex Bizottság, a Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Osztályközi Bizottság tagja, az NME meghívott előadója, majd címzetes egyetemi tanára és honoris causa doktora. Az NME és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem megfelelő doktori és habilitációs bizottságának tagja. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Bányászati Szakosztálya vezetőségének tiszteletbeli tagja, valamint a Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat folyama szerkesztőbizottságának és a történeti bizottságnak tagja, 1980-tól a Bányászati Világkongresszusok Nemzetközi Szervező Bizottságának tagja, 1992-től tiszteletbeli tagja. Tagja a Központi Bányászati Múzeum Alapítvány kuratóriumának, a Mérnöki Kamara Szilárdásványbányászati Tagozata Minősítő Bizottságának és a Magyar Akkreditációs Bizottság Földtudományi Szakbizottságának. 2000-től az Orosz Bányászati Tudományok Akadémiájának külső tagja. Kutatási területei bányagazdaságtan, ásványvagyon-gazdálkodás, bányászattörténet.
 Mintegy 110 tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szaklap-okban; 110 szakértői jelentést, szakvéleményt készített; 50 ismeretterjesztő cikket, szakmai hírt, könyvismertetést publikált.

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 [[Image:Faller_Gusztav.jpg|200px|thumb]]
-FALLER Gusztáv (Budapest, 1930. augusztus 22. – Budapest, 2000. december 2.) minisztériumi főtaná-csos, bányamérnök, ipari közgazdász-mérnök. A műszaki tudományok kandidátu-sa (1964), doktora (1974). Édesapja Faller Jenő bányamérnök. Gyermeke ~ Jenő nemzetközi jogász.
+FALLER Gusztáv (Budapest, 1930. augusztus 22. – Budapest, 2000. december 2.) minisztériumi főtanácsos, bányamérnök, ipari közgazdász-mérnök. A műszaki tudományok kandidátusa (1964), doktora (1974). Édesapja Faller Jenő bányamérnök. Gyermeke ~ Jenő nemzetközi jogász.
 =Élete=
--ban a tatai Kegyestanító-rendi Gróf Esterházy Miklós Gimnáziumban érettségizett. 1954-ban a soproni Műszaki Egyetemen, 1959-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1951-től mérnök, üzemvezető a Középdunántúli Szénbányák bányaüzemeiben (Ajka, Pad-rag, Herend, Dudar). 1957 után adjunktus a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaműveléstani Tanszékén, Sopron–Miskolc. 1960-tól tudományos osz-tályvezető-helyettes a Bányászati Kutató Intézetnél, 1962-től osztályvezető-helyettes a Nehézipari Minisztériumban. 1980 és 1989 között az Ipari Minisztérium főtanácsosa, a bányászati és energetikai szakértői csoport bányászati részlegének vezetője. Az MTA-közgyűlés választott doktor-küldötte, a jelölő-bizottság tagja, a Bányászati Tudományos Bizottság elnöke, a Tudomány- és Technikatörténet Komplex Bizottság, a Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Osztályközi Bizottság tagja, az NME meghívott előadója, majd címzetes egyetemi tanára és honoris causa doktora. Az NME és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem megfelelő doktori és habilitációs bizottságának tagja. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Bányászati Szakosztálya vezetőségének tiszteletbeli tagja, valamint a Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat folyama szerkesztőbizottságának és a történeti bizottságnak tagja, 1980-tól a Bányászati Világkongresszusok Nemzetközi Szervező Bizottságának tagja, 1992-től tiszteletbeli tagja. Tagja a Központi Bányászati Múzeum Alapítvány kuratóriumának, a Mérnöki Kamara Szilárdásványbányászati Tagozata Minősítő Bizottságának és a Magyar Akkreditációs Bizottság Földtudományi Szakbizottságának. 2000-től az Orosz Bányászati Tudományok Akadémiájának külső tagja. Kutatási területei bányagazdaságtan, ásványvagyon-gazdálkodás, bányászattörténet.
+-ban a tatai Kegyestanító-rendi Gróf Esterházy Miklós Gimnáziumban érettségizett. 1954-ban a soproni Műszaki Egyetemen, 1959-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1951-től mérnök, üzemvezető a Középdunántúli Szénbányák bányaüzemeiben (Ajka, Pad-rag, Herend, Dudar). 1957 után adjunktus a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaműveléstani Tanszékén, Sopron–Miskolc. 1960-tól tudományos osztályvezető-helyettes a Bányászati Kutató Intézetnél, 1962-től osztályvezető-helyettes a Nehézipari Minisztériumban. 1980 és 1989 között az Ipari Minisztérium főtanácsosa, a bányászati és energetikai szakértői csoport bányászati részlegének vezetője. Az MTA-közgyűlés választott doktor-küldötte, a jelölő-bizottság tagja, a Bányászati Tudományos Bizottság elnöke, a Tudomány- és Technikatörténet Komplex Bizottság, a Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Osztályközi Bizottság tagja, az NME meghívott előadója, majd címzetes egyetemi tanára és honoris causa doktora. Az NME és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem megfelelő doktori és habilitációs bizottságának tagja. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Bányászati Szakosztálya vezetőségének tiszteletbeli tagja, valamint a Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat folyama szerkesztőbizottságának és a történeti bizottságnak tagja, 1980-tól a Bányászati Világkongresszusok Nemzetközi Szervező Bizottságának tagja, 1992-től tiszteletbeli tagja. Tagja a Központi Bányászati Múzeum Alapítvány kuratóriumának, a Mérnöki Kamara Szilárdásványbányászati Tagozata Minősítő Bizottságának és a Magyar Akkreditációs Bizottság Földtudományi Szakbizottságának. 2000-től az Orosz Bányászati Tudományok Akadémiájának külső tagja. Kutatási területei bányagazdaságtan, ásványvagyon-gazdálkodás, bányászattörténet.
 Mintegy 110 tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szaklap-okban; 110 szakértői jelentést, szakvéleményt készített; 50 ismeretterjesztő cikket, szakmai hírt, könyvismertetést publikált.
@@ 12. sor: / 12. sor: @@
 =Díjai=
-*Bányá-szati Szolgálati Érdemérem valamennyi fokozata.
+*Bányászati Szolgálati Érdemérem valamennyi fokozata.
 *1979 Eötvös Loránd-díj.
 *1981 Akadémiai Díj.
@@ 24. sor: / 24. sor: @@
 *Veszprém megye bányászatának bibliográfiája 1955. december 31-ig. (Összeállító.) Veszprém, 1957.
-*Bányagazdaságtan. (Társszerző.) Bp., 1991.
+*Bányagazdaságtan. (Társszerző.) Budapest, 1991.
 *The last century of coal mining in Hungary 1894–1994. = Mining and metallurgy of the Carparthian basin in  the 20th century. Miskolc, 1994.
 *Törvényszerűségek az ásványinyersanyag-gazdaságban. (Társszerző.) Budapest, 1996.

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-[[Image:Faller_Gusztáv.jpg|thumb]]
+__notoc__
-FALLER Gusztáv (Bp., 1930. aug. 22.–Bp., 2000. dec. 2.) minisztériumi főtaná-csos, bányamérnök, ipari közgazdász-mérnök. A műszaki tudományok kandidátu-sa (1964), doktora (1974). Édesapja Faller Jenő bányamérnök. Gyermeke ~ Jenő nemzetközi jogász.
+FALLER Gusztáv (Budapest, 1930. augusztus 22. – Budapest, 2000. december 2.) minisztériumi főtaná-csos, bányamérnök, ipari közgazdász-mérnök. A műszaki tudományok kandidátu-sa (1964), doktora (1974). Édesapja Faller Jenő bányamérnök. Gyermeke ~ Jenő nemzetközi jogász.
 =Élete=
@@ 22. sor: / 23. sor: @@
 huszonhárom önálló kötetben megjelent mű szerzője, illetve társszerzője. Válogatás a jelentősebbekből
-*Veszprém megye bányászatának bibliográfiája 1955. december 31-ig. (Összeállító.) Vp., 1957.
+*Veszprém megye bányászatának bibliográfiája 1955. december 31-ig. (Összeállító.) Veszprém, 1957.
 *Bányagazdaságtan. (Társszerző.) Bp., 1991.
 *The last century of coal mining in Hungary 1894–1994. = Mining and metallurgy of the Carparthian basin in  the 20th century. Miskolc, 1994.
-*Törvényszerűségek az ásványinyersanyag-gazdaságban. (Társszerző.) Bp., 1996.
+*Törvényszerűségek az ásványinyersanyag-gazdaságban. (Társszerző.) Budapest, 1996.
-*Bányászat a központi tervezéses gazdaságban, előzményekkel és következményekkel. Pillantás a jövőbe. = A magyar bányászat évezredes története. Bp., 1997.
+*Bányászat a központi tervezéses gazdaságban, előzményekkel és következményekkel. Pillantás a jövőbe. = A magyar bányászat évezredes története. Budapest, 1997.
-*Mining and geomorphology. = Landform Evolution Studies in Hungary. Bp., 1999.
+*Mining and geomorphology. = Landform Evolution Studies in Hungary. Budapest, 1999.
 =Irodalom=
@@ 34. sor: / 35. sor: @@
 *TILHOF Endre: Ajkai életrajzi lexikon. Ajka, 2003.
-[[Category:Életrajzok]]
+[[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]]

@@ 9. sor: / 9. sor: @@
 Mintegy 110 tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szaklap-okban; 110 szakértői jelentést, szakvéleményt készített; 50 ismeretterjesztő cikket, szakmai hírt, könyvismertetést publikált.
-==Díjai==
+=Díjai=
 *Bányá-szati Szolgálati Érdemérem valamennyi fokozata.
@@ 18. sor: / 18. sor: @@
 *1995 Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje.
-==Művei==
+=Művei=
 huszonhárom önálló kötetben megjelent mű szerzője, illetve társszerzője. Válogatás a jelentősebbekből
@@ 29. sor: / 29. sor: @@
 *Mining and geomorphology. = Landform Evolution Studies in Hungary. Bp., 1999.
-==Irodalom==
+=Irodalom=
 *Hazai és nemzetközi ki kicsoda kiadványokban szerepel.