Horváth András: Zirtz' emlékezete - Laptörténet

Fdanko, 2013. szeptember 26., 15:28-n

2013-09-26T15:28:40Z

Fdanko, 2013. szeptember 26., 15:28-n

2013-09-26T15:28:25Z

Fdanko, 2013. szeptember 26., 15:26-n

2013-09-26T15:26:12Z

Ambruslivi, 2011. június 15., 13:48-n

2011-06-15T13:48:34Z

Ambruslivi, 2011. június 15., 13:05-n

2011-06-15T13:05:10Z

Ambruslivi, 2011. június 15., 13:03-n

2011-06-15T13:03:27Z

Ambruslivi, 2011. június 15., 13:01-n

2011-06-15T13:01:53Z

Ambruslivi, 2011. június 15., 12:58-n

2011-06-15T12:58:04Z

Ambruslivi, 2011. június 15., 12:56-n

2011-06-15T12:56:06Z

Ambruslivi, 2011. június 15., 12:48-n

2011-06-15T12:48:15Z

←Régebbi változat		A lap 2013. szeptember 26., 15:28-kori változata
11. sor:		11. sor:

	\|}		\|}
		+

	<center>FÖ TISZTELETÜ		<center>FÖ TISZTELETÜ

@@ 12. sor: / 12. sor: @@
 |}
 <center>FÖ TISZTELETÜ
 [[Dréta (János) Antal|DRÉTA ANTAL]]
 APÁT URNAK </center>
-<br>
+Több okok ösztönöztek e' jelenvaló Versezetnek díszes kiadására. Téthi Szülemény ez, egy ritka elmétől, ki az Egyházi hivatal' tiszteivel példásan egybe tudgya férkeztetni a' szép Tudományok' hasznos gyakorlását. Egy híres Monostornak régibb, 's ujjabb viszontagságit énekli, mellynek szerzetes Fijai a' magánynak vészes unalmait most kezdik a' serdülö Magyar Ifjúság' tanításával okosan feltserélni, 's így az elmélkedő élet' neméből kilépvén, valóságos munkálkodó Polgárokká alkottatnak. Egy jeles Férjfiúnak tündöklő érdemeit magasztallya , kivel a' leghívebb Barátság szakadatlanul egybe-tsatol. Hathatós serkentések a' szíves részvételre.
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; De a' Munkának kellemei sem kevésbé ja vallották a' fényesebb nap világot. Kik a' Poézisnak igaz lelkével isméretesek, nem fogják azt belsö gyönyörűség nélkül olvashatni. A' tiszta, gazdag, hajlékony nyelv; a' mesz-sze, vagy közelebbi tárgyoknak eleven, 's érzékeny festése , mellyhez a' választott Vers' neme olly igen alkalmatos; a' fellengö gondolatok, bájoló képek, természetes hasonlatosságok; az elmés, és közben tsipös velős érintések; és , a' mi legfelségesebb koszorú, a' buzgó hazafiság: mind annyi nyomos érdemek a' köz tapsolásra, 's bizonyos ditsőségre. <br>
+De a' Munkának kellemei sem kevésbé ja vallották a' fényesebb nap világot. Kik a' Poézisnak igaz lelkével isméretesek, nem fogják azt belsö gyönyörűség nélkül olvashatni. A' tiszta, gazdag, hajlékony nyelv; a' mesz-sze, vagy közelebbi tárgyoknak eleven, 's érzékeny festése , mellyhez a' választott Vers' neme olly igen alkalmatos; a' fellengö gondolatok, bájoló képek, természetes hasonlatosságok; az elmés, és közben tsipös velős érintések; és , a' mi legfelségesebb koszorú, a' buzgó hazafiság: mind annyi nyomos érdemek a' köz tapsolásra, 's bizonyos ditsőségre. <br>
 Irám Téthen, Augustus'<br>2dikán, 1813.<br>

←Régebbi változat		A lap 2013. szeptember 26., 15:26-kori változata
1. sor:		1. sor:
−	~~== '''[[Pázmándi Horváth Endre\|Horváth András]]: Zirtz' emlékezete''' ==~~
−
−	~~<br>~~
−
	{\| cellspacing="1" cellpadding="1" border="1" style="width: 718px; height: 285px;"		{\| cellspacing="1" cellpadding="1" border="1" style="width: 718px; height: 285px;"
	\|-		\|-

@@ 278. sor: / 278. sor: @@
 ''l)'' T. N. Fehér Vármegyében, az Uj Majori Pusztaságon, eggy derék, és díszesen helyheztetett Falut szerezvén, az Országot sok munkás Polgárokkal meg szaporította. - Mit úgy lehet tekintenünk, mint másoknak is szolgáló jel-adást! Talán még el érkezik az idö, mellyben a' magán haszon, ez a' szennyes bálvány, a' köz Jónak háta mögé taszítatik. - Ó boldog Nap, ha ugyan utban vagy, siess a' halandókat, azokat kivált, kik Mátyás' Századja után sohajtanak, meg vigasztalni!<br>A' Falu, a' Királyi Fö Hertzeg, és Nádor Ispány, kegyelmes Urunkról, mint ki ennek javaliója volt, Hertzegfalvának neveztetik. - Szent sugallás&nbsp;! - Ezt a' tanátsot szándékozik a' F. T. Úr, az ottan fel állítandó Kép-oszlop által meg hálálni, és a' későbbi Világot, ebben is, JÓZSEF Fö Hertzegre, a' Magyarok' Szemfényére, emlékeztetni.<br><br>
-<br>
+== Külső hivatkozás: ==
 <br>
-[[Category:Zirc]][[Category:Könyvek]]
+[[Category:Zirc]] [[Category:Könyvek]]

@@ 226. sor: / 226. sor: @@
 <br>
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A' Thúry Familia tehát, a' Királyi Adomány Levél mellett is, a' Zirtzi Jószágokból tsak azokat bírhatta, a' mellyekhez fért. A' többinek jussa annyiban az övé lehetett, mivel az árrát&nbsp; meg adta, de a' haszonnak más tartott zsebet; a' millyen példák most is vagynak. Végre; midőn 1660ban Héderváry az Apátságot resignálta, a' Líliom-földi Szerzetböl választatott Ujfalusi Márton Zirtzi Apátnak. E' képpen állott fel ujra a' Zirtzi Szerzet. Ujfalusi kezdette a' Szerzeteseket szaporítani, és minden eröböl iparkodott Zirtzet avvá tenni, a' minek lennie kellett volna. De minthogy: szegény ember' szándékát boldog Isten bírja; ez is másképp' történt. Ö, a' Badatsonyi Szölökbe mentében, uton-állóktól meg öletett. Erre, az egynéhány Szerzetesek meg rémültek, és Líliom-földére költöztek. Ezek közül való volt Szabadi László; ki a' Remeténél meg szállott, és még 1700ban Líliom-földén élt, a' mint az el adó Levélböl kitetszik. Ujfalusinak halála után 1697ben Zirtzet ismét a' Líliom-földiek huzták magokhoz. Ezek 1699. el adták a' Henrichoviumi Klastromnak, mellytöl a' mostan uralkodó Felséges Királyunknak kedvezö Rendelése szerént, F. T. [[Dréta_(János)_Antal|Dréta Antal]] Ur, egészen el szakasztotta. És ez teszi nálam a' harmadik Idö - Szakaszt.<br>
+&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A' Thúry Familia tehát, a' Királyi Adomány Levél mellett is, a' Zirtzi Jószágokból tsak azokat bírhatta, a' mellyekhez fért. A' többinek jussa annyiban az övé lehetett, mivel az árrát&nbsp; meg adta, de a' haszonnak más tartott zsebet; a' millyen példák most is vagynak. Végre; midőn 1660ban Héderváry az Apátságot resignálta, a' Líliom-földi Szerzetböl választatott Ujfalusi Márton Zirtzi Apátnak. E' képpen állott fel ujra a' Zirtzi Szerzet. Ujfalusi kezdette a' Szerzeteseket szaporítani, és minden eröböl iparkodott Zirtzet avvá tenni, a' minek lennie kellett volna. De minthogy: szegény ember' szándékát boldog Isten bírja; ez is másképp' történt. Ö, a' Badatsonyi Szölökbe mentében, uton-állóktól meg öletett. Erre, az egynéhány Szerzetesek meg rémültek, és Líliom-földére költöztek. Ezek közül való volt Szabadi László; ki a' Remeténél meg szállott, és még 1700ban Líliom-földén élt, a' mint az el adó Levélböl kitetszik. Ujfalusinak halála után 1697ben Zirtzet ismét a' Líliom-földiek huzták magokhoz. Ezek 1699. el adták a' Henrichoviumi Klastromnak, mellytöl a' mostan uralkodó Felséges Királyunknak kedvezö Rendelése szerént, F. T. [[Dréta (János) Antal|Dréta Antal]] Ur, egészen el szakasztotta. És ez teszi nálam a' harmadik Idö - Szakaszt.<br>
 <br>
@@ 233. sor: / 233. sor: @@
 <br>
 <center>Heu , qvantum terrae potuit, pelagiqve parari<br>Hoc, qvem civiles hauserunt sangvine dextrae! LUCAN. L. i.</center>
 <br>Az egész szomorú Scénát láthatni Istvánfinál L. 34. nálam p. 510.
 <br>
@@ 282. sor: / 282. sor: @@
 <br>
-[[Category:Zirc]]
+[[Category:Zirc]][[Category:Könyvek]]

@@ 176. sor: / 176. sor: @@
 &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ím, meg hallottad, mi okért szóllíta Barátod. <br>Most Fiam, indulhatsz. Légy boldog, jusson eszedbe<br>István. Én értted, te is érttem, költsön imádjunk<br>Istent. Meg fordalt ez, amaz folytatta menését.
+<br>
 &nbsp;&nbsp;&nbsp; Látni jövendöket, légyen bár Isten ajándék, <br>Vagy belsö ösztön, nem szállok perbe: elég az, <br>A' jámbor Remetének elö - mondása igaz lett. <br>Százszor aratta Ceres' horgas sarlója kalászszát; <br>Annyiszor a' Balaton' martját el hagyta az esztrag; <br>'S annyiszor a' kikelet' szépét a' Hyblai döngész <br>Meg lopván, aranyos lépét rakogatta kasokba. <br>El telt már az idö, mellyet mondott vala István. <br>Hol, ki az el fonnyadt violát életre viríttsa? <br>Vagy, ki az ín-rágó lántzat meg tudja szakasztni?<br>És, ki az Északtól Zirtzet különözze, hatalmát <br>Válla közül nyertes küzdéssel végre ki vetvén, <br>A' kül nyelv' darabos hangját fel váltsa magyarral? <br>És ki az agyra esett nyomorékokat arra taníttsa: <br>Hogy nem barbarusok, kik erednek Szittya Anyáktól?<br>
@@ 226. sor: / 226. sor: @@
 <br>
-&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A' Thúry Familia tehát, a' Királyi Adomány Levél mellett is, a' Zirtzi Jószágokból tsak azokat bírhatta, a' mellyekhez fért. A' többinek jussa annyiban az övé lehetett, mivel az árrát&nbsp; meg adta, de a' haszonnak más tartott zsebet; a' millyen példák most is vagynak. Végre; midőn 1660ban Héderváry az Apátságot resignálta, a' Líliom-földi Szerzetböl választatott Ujfalusi Márton Zirtzi Apátnak. E' képpen állott fel ujra a' Zirtzi Szerzet. Ujfalusi kezdette a' Szerzeteseket szaporítani, és minden eröböl iparkodott Zirtzet avvá tenni, a' minek lennie kellett volna. De minthogy: szegény ember' szándékát boldog Isten bírja; ez is másképp' történt. Ö, a' Badatsonyi Szölökbe mentében, uton-állóktól meg öletett. Erre, az egynéhány Szerzetesek meg rémültek, és Líliom-földére költöztek. Ezek közül való volt Szabadi László; ki a' Remeténél meg szállott, és még 1700ban Líliom-földén élt, a' mint az el adó Levélböl kitetszik. Ujfalusinak halála után 1697ben Zirtzet ismét a' Líliom-földiek huzták magokhoz. Ezek 1699. el adták a' Henrichoviumi Klastromnak, mellytöl a' mostan uralkodó Felséges Királyunknak kedvezö Rendelése szerént, F. T. Dréta Antal Ur, egészen el szakasztotta. És ez teszi nálam a' harmadik Idö - Szakaszt.<br>
+&nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A' Thúry Familia tehát, a' Királyi Adomány Levél mellett is, a' Zirtzi Jószágokból tsak azokat bírhatta, a' mellyekhez fért. A' többinek jussa annyiban az övé lehetett, mivel az árrát&nbsp; meg adta, de a' haszonnak más tartott zsebet; a' millyen példák most is vagynak. Végre; midőn 1660ban Héderváry az Apátságot resignálta, a' Líliom-földi Szerzetböl választatott Ujfalusi Márton Zirtzi Apátnak. E' képpen állott fel ujra a' Zirtzi Szerzet. Ujfalusi kezdette a' Szerzeteseket szaporítani, és minden eröböl iparkodott Zirtzet avvá tenni, a' minek lennie kellett volna. De minthogy: szegény ember' szándékát boldog Isten bírja; ez is másképp' történt. Ö, a' Badatsonyi Szölökbe mentében, uton-állóktól meg öletett. Erre, az egynéhány Szerzetesek meg rémültek, és Líliom-földére költöztek. Ezek közül való volt Szabadi László; ki a' Remeténél meg szállott, és még 1700ban Líliom-földén élt, a' mint az el adó Levélböl kitetszik. Ujfalusinak halála után 1697ben Zirtzet ismét a' Líliom-földiek huzták magokhoz. Ezek 1699. el adták a' Henrichoviumi Klastromnak, mellytöl a' mostan uralkodó Felséges Királyunknak kedvezö Rendelése szerént, F. T. [[Dréta_(János)_Antal|Dréta Antal]] Ur, egészen el szakasztotta. És ez teszi nálam a' harmadik Idö - Szakaszt.<br>
 <br>
@@ 233. sor: / 233. sor: @@
 <br>
 <center>Heu , qvantum terrae potuit, pelagiqve parari<br>Hoc, qvem civiles hauserunt sangvine dextrae! LUCAN. L. i.</center>
-<center>Heu , qvantum terrae potuit, pelagiqve parari<br>Hoc, qvem civiles hauserunt sangvine dextrae! LUCAN. L. i.</center><br>Az egész szomorú Scénát láthatni Istvánfinál L. 34. nálam p. 510.
+<br>Az egész szomorú Scénát láthatni Istvánfinál L. 34. nálam p. 510.
 <br>
 ''b)'' Ujfalusinak szomorú esete után, a' kevés Cisztertziták nem bátorkodtak Zirtzen meg maradni, hanem Líliom-földére vették magokat, olly elő-szándékkal, hogy, ha utóbb valamikor bátorságosabb napok virradnak, Zirtzre viszsza költöznek. A' Líliom- földiek fel fogták a' Bujdosókat; de hogyan&nbsp;? Királyi engedelmet kértek az el idegenítésre, fel számláltak, rész szerént gazdaság' javításnak, rész szerént váltság pénznek fejébe' 31,000 forintokat, 's ennyiben el adták a' Henrichoviumi Klastromnak; még is olly képpen, hogy, midőn ennyi pénz nékik le olvastatik, kötelesek legyenek ki ereszteni.
 <center>Bús menedék keresöt ha fogadsz házadba, ne tsald meg.
 A' gyámoltalanon könnyü nyerekedni, de szégyen.
 Hogy ha barátságunk, mellyet szájunkkal ajánlunk.
 És jobbunk' nyújtása hazug: nem kellem az élet. </center>
 És jobbunk' nyújtása hazug: nem kellem az élet. </center>
-−
 <br>

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-== '''[[Pázmándi_Horváth_Endre|Horváth András]]: Zirtz' emlékezete'''  ==
+== '''[[Pázmándi Horváth Endre|Horváth András]]: Zirtz' emlékezete'''  ==
 <br>
@@ 20. sor: / 20. sor: @@
 <br>
 <center>FÖ TISZTELETÜ
-DRÉTA ANTAL
+[[Dréta_(János)_Antal|DRÉTA ANTAL]]
 APÁT URNAK </center>
 <br> &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Több okok ösztönöztek e' jelenvaló Versezetnek díszes kiadására. Téthi Szülemény ez, egy ritka elmétől, ki az Egyházi hivatal' tiszteivel példásan egybe tudgya férkeztetni a' szép Tudományok' hasznos gyakorlását. Egy híres Monostornak régibb, 's ujjabb viszontagságit énekli, mellynek szerzetes Fijai a' magánynak vészes unalmait most kezdik a' serdülö Magyar Ifjúság' tanításával okosan feltserélni, 's így az elmélkedő élet' neméből kilépvén, valóságos munkálkodó Polgárokká alkottatnak. Egy jeles Férjfiúnak tündöklő érdemeit magasztallya , kivel a' leghívebb Barátság szakadatlanul egybe-tsatol. Hathatós serkentések a' szíves részvételre.

←Régebbi változat		A lap 2011. június 15., 12:56-kori változata
1. sor:		1. sor:
−	= '''Horváth András: Zirtz' emlékezete''' =	+	== '''[[Pázmándi_Horváth_Endre\|Horváth András]]: Zirtz' emlékezete''' ==

	<br>		<br>

@@ 33. sor: / 33. sor: @@
 <br>
 <center>Perpetuos sperare licet Tibi frondis honores. Martialis. IX. 62.</center>
 <br>
 &nbsp;&nbsp;&nbsp; Isteni Elme! mi nagy, mi ditsö szent gondviselésed! <br>Munkáid melly meszsze hatók! Létünk' fonalának. <br>Mind két ága kezedben. Az agg föld' sarki forognak <br>Általad. A' már volt, de setét mélységbe le süllyedt, <br>'S most élö, 's több Százak után Szentséged' imádó <br>Népeket egy szóval vezeted sorsoknak elejbe. <br>Itt hever eggy por-szem mi tiporjuk büszke nyomokkal: <br>'S eggy szavad a' morzsát kékes felhőkig emelte, <br>Heggyé domborodik, gallyas ligetekkel övedzve. <br>Itt eggy hullámmal játszó kor-rágta kevély szirt:<br>Szóllj, — és a' szigonyos Neptun le sodorja fenékre.<br>Itt a' róna telek bájoskodik Edeni kénnyel: <br>Intésedre tekint, 's ím tajték nyalja ugarját, <br>Így osztod nékünk is erös karaiddal ügyünket;&nbsp;
 Így a' Nemzeteket múló hiúságra tanítod. <br>A' nagyságban elültt Birodalmat földre tiporván, <br>Tündöklő neveket zavaros Léthébe meríted-,<br>'S ollyakat ültetsz fel pusztultt fészkekbe azoknak, <br>Kikre elöbb a' nyalka Világ meg vetve katsintott, <br>És kiken a' diadalmi erö koptatta igáját.
@@ 78. sor: / 78. sor: @@
 <br>
 &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Áh, de mi haszna Lajost említem? Képe azonnal <br>Eggy epedö, szép könnyeitöl ajakáig el ázott <br>Fátyola tépte, kegyes hajadon Nymphának elömbe <br>Áll, 's a' Másodikért, kezeit kótsolva fejére, <br>Búnak ereszti magát, sír, forr, átkozza Mohátsot; <br>És átkozza Tselét, hol meg szűnt élni Királyunk.<br>Vad Sors! a' bimbót nem munka le törni tövéről! —<br>És most is fel alá szaladozva kiáltja Hazánknak: <br>Viszsza-vonás ejtette Magyart e' gyászos özönbe!<br>
 &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Ó jaj-nap, szomorú viadal, temetője Nevünknek! <br>Mennyi pogány sebeket szeldeltél árva fejünkön? <br>Mennyi halált osztott közttünk eggy kotzka tsapásod&nbsp;? <br>Mint mikor a' fel nyúllt éles kö szirthoz ütődnek <br>A' szakadó felhök, 's ereik meg nyílva okádják <br>A' kénkövei elegy záport: úgy Napkelet önti <br>A' rémültt, 's kétségbe esett Magyarokra negédes <br>Tsordáját. Már Városaink, már Templomok égnek, <br>Tiszteletes szép Klastromaink egymásra ürülnek, <br>A' rongyoltt Paloták' komor üszkei meztelen állnak,<br> És melly füstté vált, a' fényt, borzadva kesergik. <br>Költözik a' szebb Nem, rab - szíjjon sírnak az Ifjak, <br>Válva Hazájoktól, kényén szolgálni Pogánynak, <br>'S a hó szín' karokat feketítő lántzon epedni. <br>Ez, holtig le kötött kedves Férjének ölétöl, <br>Az, bálványának tsókjától meszsze szakadni <br>Kéntelenek, bádjadt zokogásikat öszve lehelték. <br>Itt Atya, és Magzat, nedves könnyekbe merülve<br>Egymást gyötrötték, 's élvén, gyászt sírtak elöre,<br>És el el ájulván által kótsolva le rogytak.<br>Ott eggy szép tsetsemö ragadott Annyának utánna <br>Nyujtván kis kezeit, némán esdekle halálért. <br>A' Pásztor nyáját, telekét a' Gazda magára <br>Hagyván, fél haltan rejteztek szúlos adúkba. <br>Nem hajtotta fejét Feszület' küszöbére Szarándok;<br>A' barlang , mellyet hárs fák' zöld bokrai fedtek, <br>Által, 's viszsza futó iszalaggal fonva tömötten, <br>Mellyet előbb Remeték laktak, — lett fészke vadaknak. <br>A' torony öblökben búsan halgattak az értzek,<br>És tsak az éjj - madarak' sértö huhogása süvöltött. <br>'S mint a' kellemetes Kegy - alak, meg fosztva Nemének <br>Nem szabad ékeitöl , panaszit hullatja keblébe: <br>Ugy szent Oltárok meg fertöztetve sohajtnak <br>Éneklöik után, kik elöbb áldoztak elöttök.
@@ 86. sor: / 86. sor: @@
 &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Téged is Imre Király' épülete, Zirtzi Monostor, <br>Lába alá tapodott az eget nem félte Pogányság, <br>'S szálkas járma közé nyakadat foglalta hadával. <br>Nyögsz most, ártatlan, nyilától gögös Omárnak, <br>Meg vagy alázva, zokogsz, falaid feketülnek; az Echo,<br>A' nyíltt, 's tsattogatott ajtókkal közli beszédit.<br>A' tévedt Utazó, mikor ádáz fergeteg éri,<br>Gyöp, 's moha termesztő boltodnak alatta pihen meg.<br>A' szigorú télnek fogait ha kerülni akarja,<br>A' félénk Dámvad, tőled kér éjjeli szállást.<br>Árva vagy, eggy szóval, Jegyesidtöl hagyva magadra;<br>Hervadt kar - koszorúd, szemeid bé estenek, ájulsz ,<br>És deli képednek feselő rózsája le perkedt!<br>
+<br>
 &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Kő szívü Márs! mondsza, mikor leszsz vége dühödnek? <br>Férjfiat, és Aszszonyt, Vént, Ifjat hullani látják <br>Szikrázó szemeid, 's vallyon nem szánod-e öket? <br>Nem felel ö, — Sarjazza vasát, indítja Vitézit; <br>Kardokat, és kópját ember vérrel feni; még sem <br>Szüntenek a' morgó ágyúknak torkai halmok <br>Köztt titkoltt, 's neszezö Völgyekben üvölteni; számas <br>Városok, és Falvak füsttel feketítik Oríon' <br>Környékét; a' sárga mező siratja virágit, <br>Mellyek az el dültt testek alatt fonnyadnak; az erdöt,<br>A' sík térséget tarkázzák bajnok ereklyék,<br>És fegyver darabok, kiken a' vér rozsda piroslik. —<br>Fél Európában harsog Bellona' riasztó<br>Kürtje, 's halált ordít; Lángban van fél Magyar Ország.<br>Botskai Erdélyböl táborral dúlja Hazáját,<br>Még sajgó sebeit vájkálják Báthori, Bethlen;<br>Vallás, és Törvény, bátorság, béke, szabadság,<br>Mind idegen hangok, mindent fel forgat az ön-kény.<br>Syllát, és Mariust látnád oldatva pokolból<br>Méreg tajtékkal zavarodt Földünkre rohanni.<br>Mért, Anya Természet, mért kellett annyi Tyrannúst<br>Szülnöd? — Vagy te reád szálljon Lucína, szidalmam. —
@@ 116. sor: / 116. sor: @@
 &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; Az volt. — Tí eleven lombok, természet' ajándék<br>Gyöngyei, zöld berkek, forrás mosogatta lapányok,<br>Harmatos emlöktöl görbedt szüz réti virágok,<br>Nyájasan andalgó szárnyas tsevegöi Bakonynak!<br>Héderváritokat, míg tsillag fénylik az égen,<br>Míg a' Vadlegelöt Pásztor késéri szemével,<br>e' népes föld' háta felett míg termenek élök,<br>És a' kis tenger, Balaton, tajtékinak örvend:<br>Áldjátok, mint Véd-Angyalt, mint másod Atyátok'.<br>Ö áldozta magát Zirtzért, Ö viszsza szerezvén<br>El tépett javait, szent Oltárára le tette,<br>Ön hasznát, nemes érzéssel még számba se tudván.<br>
+<br>
 &nbsp;&nbsp;&nbsp;&nbsp; A' Bölts, nem szolgál külsö mázoknak; Az erkölts, <br>A' betsület, mire néz, dolgát intézni akarván. <br>Mit használ lennünk, ha homály burkolja nevünket?<br>Kik gyöngy, bíbor, arany terhet vállokra kerítvén,<br>Isteni tiszteletet kívántak adatni magoknak;<br>Kik párolgottak meg kenve Sabéi olajjal;<br>Kik fű - szerrel elegy ferdökben alélva lehegvén,<br>Onnan rózsákkal hintett ágyokra hevertek,<br>És puha véknyaikat kendözték Kói selyemmel;<br>A' korts, a' fél - embereket, ki találja fel írva?<br>Vagy, kiknek minden tudománnyok az asztali luxus<br>Volt, Sybaris, Karthágo', Tyrus', lágy Kréta', Rhodosnak<br>Kényes Polgárit, hol van, ki nevezheti most meg?<br>Mindenek el múlnak, tsak az erkölts ér maga túl-kort.<br>Sokrates, Archelaus , Plátó , értékre szegények&nbsp;: <br>Gazdagok ök még is; mert míg leszsz emberi szózat, <br>E' széles földön neveket hordozza az Ifjú. <br>Testeknek fonalát Lachesis bár tudta le fonni, <br>Lelkeiken nem volt újjának semmi hatalma;<br>A' hív emlekezet ki enyészni nem engedi őket.<br>