Fdanko, 2013. december 5., 10:06-n

2013-12-05T10:06:19Z

Solti Gábor: Új oldal, tartalma: „thumb PEREMARTONI NAGY Sándor (Temesvár, 1883. márc. 11.–Balatonfüred, 1978. dec. 13.) =Élete= Selmecbányán, az Erdészeti Főisk...”

2011-07-01T09:38:00Z

Új oldal, tartalma: „thumb PEREMARTONI NAGY Sándor (Temesvár, 1883. márc. 11.–Balatonfüred, 1978. dec. 13.) =Élete= Selmecbányán, az Erdészeti Főisk...”

Új lap

[[Image:Peremartoni_N_S.jpg|thumb]]

PEREMARTONI NAGY Sándor (Temesvár, 1883. márc. 11.–Balatonfüred, 1978. dec. 13.)

=Élete=

Selmecbányán, az Erdészeti Főiskolán, Budapesten és Berlinben a Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet, majd a Berlini Tischlerschule elvégzésével megszerezte a faipari mérnöki képesítést is. Ennek birtokában négy éven át egy német cég oroszországi fűrészüzemeit vezette, majd három évig Romániában erdőkitermeléseket irányított. Hazatérése után Budapesten megalapította és vezette a Nagy és Kéky Asztalosipari Szerszámgyárat. Az 1. világháborúban három évig az orosz és szerb frontokon küzdött, tartalékos tüzérfőhadnagyként szerelt le. 1917-től az Állami Faértékesítő Hivatal szakértője, 1921–1927-es években a Veszprémi Faipari Rt. (ma Balaton Bútorgyár) vezérigazgatója. Később az Erdőbirtokosok Országos Szövetségénél szaktanácsadó, 1938-tól m. kir. kormányfőtanácsos, 1939 és 1944 között a Magyar Fa Rt. ügyvezető igazgatója. Súlyos betegsége miatt 61 éves korában állásáról lemondott és végleg Balatonfüredre költözött. Itt még 1920-ban kisebb földbirtokot vásárolt és nyaralót épített. Ettől kezdve szenvedélyes buzgalommal fáradozott Balatonfüred fejlesztésén. 1924–1925-ben a sétány keleti végén, saját költségén töltést építtetett. Kezdeményezésére a létesített kis-sétány végén megépült az Esterházy-strand. 1925-ben a vitorlássport fellendítésére megalapította a Balatoni Yacht Club balatonfüredi osztályát, vízparti ingatlant szerzett, azon felépítette a klubházat (később vízirendőrség). 1926-ban megalapítója és ügyvezető elnöke a Balaton Művészkolónia Egyesületnek. Ennek révén számos neves festő- és szobrászművész települt nyaranta, vagy végleg Balatonfüredre. Bekapcsolódott Füred területrendezésébe, mérnöki irodája révén fellendítette a ház- és nyaralóépítéseket. 1931-ben Balatoni Figyelő címmel újságot alapított, amelynek kiadója és szerkesztője volt. A Van-e jövője Balatonfürednek? című röpiratában felvetett elképzelései jórészt megvalósultak. Életének 96. évében hunyt el. A balatonarácsi katolikus temetőben nyugszik.

==Művei==

*Balatonfüred-fürdő fejlesztésének problémái, különös tekintettel a kikötő és a vasútállomás elhelyezésére. (Társszerző.) Balatonfüred. 1936.
*A balatonfüredi “Balaton Yacht Club” és a balatonfüredi “Hungária Yacht Club” története. : Megemlékezés a volt balatonfüredi Galamblövészetről. (Kézirat.) Balatonfüred. 1974.
*Balatonfüredi mérleg. Balatonfüred. 1977. (A kéziratok lelőhelye a balatonfüredi Helytörténeti Gyűjtemény).

==Irodalom==

*BARÓTI Géza: Egy szenvedély története. = Magyar Nemzet 1973. jún. 10.
*JÁKÓI Attila: Nem távozol. In memoriam ~ bácsi. (v.) = Napló. 1979. jan. 20.
*Veszprémmegyei fejek. Veszprém. 1929.

[[Category:Életrajzok]]

@@ 5. sor: / 5. sor: @@
 =Élete=
-Selmecbányán, az Erdészeti Főiskolán, Budapesten és Berlinben a Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet, majd a Berlini Tischlerschule elvégzésével megszerezte a faipari mérnöki képesítést is. Ennek birtokában négy éven át egy német cég oroszországi fűrészüzemeit vezette, majd három évig Romániában erdőkitermeléseket irányított. Hazatérése után Budapesten megalapította és vezette a Nagy és Kéky Asztalosipari Szerszámgyárat. Az 1. világháborúban három évig az orosz és szerb frontokon küzdött, tartalékos tüzérfőhadnagyként szerelt le. 1917-től az Állami Faértékesítő Hivatal szakértője, 1921–1927-es években a Veszprémi Faipari Rt. (ma Balaton Bútorgyár) vezérigazgatója. Később az Erdőbirtokosok Országos Szövetségénél szaktanácsadó, 1938-tól m. kir. kormányfőtanácsos, 1939 és 1944 között a Magyar Fa Rt. ügyvezető igazgatója. Súlyos betegsége miatt 61 éves korában állásáról lemondott és végleg Balatonfüredre költözött. Itt még 1920-ban kisebb földbirtokot vásárolt és nyaralót épített. Ettől kezdve szenvedélyes buzgalommal fáradozott Balatonfüred fejlesztésén. 1924–1925-ben a sétány keleti végén, saját költségén töltést építtetett. Kezdeményezésére a létesített kis-sétány végén megépült az Esterházy-strand. 1925-ben a vitorlássport fellendítésére megalapította a Balatoni Yacht Club balatonfüredi osztályát, vízparti ingatlant szerzett, azon felépítette a klubházat (később vízirendőrség). 1926-ban megalapítója és ügyvezető elnöke a Balaton Művészkolónia Egyesületnek. Ennek révén számos neves festő- és szobrászművész települt nyaranta, vagy végleg Balatonfüredre. Bekapcsolódott Füred területrendezésébe, mérnöki irodája révén fellendítette a ház- és nyaralóépítéseket. 1931-ben Balatoni Figyelő címmel újságot alapított, amelynek kiadója és szerkesztője volt. A Van-e jövője Balatonfürednek? című röpiratában felvetett elképzelései jórészt megvalósultak. Életének 96. évében hunyt el. A balatonarácsi katolikus temetőben nyugszik.
+Selmecbányán, az Erdészeti Főiskolán, Budapesten és Berlinben a Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet, majd a Berlini Tischlerschule elvégzésével megszerezte a faipari mérnöki képesítést is. Ennek birtokában négy éven át egy német cég oroszországi fűrészüzemeit vezette, majd három évig Romániában erdőkitermeléseket irányított. Hazatérése után Budapesten megalapította és vezette a Nagy és Kéky Asztalosipari Szerszámgyárat. Az 1. világháborúban három évig az orosz és szerb frontokon küzdött, tartalékos tüzérfőhadnagyként szerelt le. 1917-től az Állami Faértékesítő Hivatal szakértője, 1921–1927-es években a Veszprémi Faipari Rt. (ma Balaton Bútorgyár) vezérigazgatója. Később az Erdőbirtokosok Országos Szövetségénél szaktanácsadó, 1938-tól m. kir. kormányfőtanácsos, 1939 és 1944 között a Magyar Fa Rt. ügyvezető igazgatója. Súlyos betegsége miatt 61 éves korában állásáról lemondott és végleg Balatonfüredre költözött. Itt még 1920-ban kisebb földbirtokot vásárolt és nyaralót épített. Ettől kezdve szenvedélyes buzgalommal fáradozott Balatonfüred fejlesztésén. 1924–1925-ben a sétány keleti végén, saját költségén töltést építtetett. Kezdeményezésére a létesített kis-sétány végén megépült az Esterházy-strand. 1925-ben a vitorlássport fellendítésére megalapította a [[Balatoni Yacht Club]] balatonfüredi osztályát, vízparti ingatlant szerzett, azon felépítette a klubházat (később vízirendőrség). 1926-ban megalapítója és ügyvezető elnöke a Balaton Művészkolónia Egyesületnek. Ennek révén számos neves festő- és szobrászművész települt nyaranta, vagy végleg Balatonfüredre. Bekapcsolódott Füred területrendezésébe, mérnöki irodája révén fellendítette a ház- és nyaralóépítéseket. 1931-ben Balatoni Figyelő címmel újságot alapított, amelynek kiadója és szerkesztője volt. A Van-e jövője Balatonfürednek? című röpiratában felvetett elképzelései jórészt megvalósultak. Életének 96. évében hunyt el. A balatonarácsi katolikus temetőben nyugszik.
 ==Művei==

Peremartoni Nagy Sándor - Laptörténet

Fdanko, 2013. december 5., 10:06-n

Solti Gábor: Új oldal, tartalma: „thumb PEREMARTONI NAGY Sándor (Temesvár, 1883. márc. 11.–Balatonfüred, 1978. dec. 13.) =Élete= Selmecbányán, az Erdészeti Főisk...”