Reguly Antal és az Északi-Urál térképe - Laptörténet

Fdanko, 2013. április 2., 14:46-n

2013-04-02T14:46:16Z

Változtatások megtekintése

Ambruslivi, 2011. szeptember 29., 13:14-n

2011-09-29T13:14:32Z

Ambruslivi, 2011. szeptember 29., 12:32-n

2011-09-29T12:32:47Z

Változtatások megtekintése

Ambruslivi, 2011. szeptember 29., 12:32-n

2011-09-29T12:32:10Z

Változtatások megtekintése

Ambruslivi, 2011. szeptember 29., 12:01-n

2011-09-29T12:01:21Z

Változtatások megtekintése

Ambruslivi, 2011. szeptember 29., 12:01-n

2011-09-29T12:01:04Z

Változtatások megtekintése

Ambruslivi, 2011. szeptember 29., 11:57-n

2011-09-29T11:57:32Z

Változtatások megtekintése

Ambruslivi, 2011. szeptember 29., 11:41-n

2011-09-29T11:41:49Z

Ambruslivi, 2011. szeptember 29., 11:34-n

2011-09-29T11:34:16Z

Ambruslivi, 2011. szeptember 29., 11:31-n

2011-09-29T11:31:59Z

@@ 8. sor: / 8. sor: @@
 == Egy európai utazás és nagy tervek születése<br>  ==
-&nbsp; &nbsp; &nbsp;[[Reguly Antal|Reguly Antal]] (1. ábra) Pápáról, a Bakony központjába, Zircre költözött német származású négygyermekes család második, de egyedüli ﬁúgyermekeként látja meg a napvilágot 1819. július 11-én. Édesapja, Reguly István jogász, a zirci Ciszterci Apátság ügyvédje. Alapfokú iskoláit Zircen, a gimnáziumból öt osztályt a ciszterciek székesfehérvári gimnáziumában, egyet pedig Nagyszombatban végez. Ezt követően Győrben a Királyi Akadémián 1834–1836-ban <br>bölcseletet, majd a pesti egyetemen 1836–1839 között jogot tanul.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Tanulmányai befejeztével 1839 nyarán Pozsonyon, Bécsen, Prágán és Hamburgon, majd onnan Kielen és Koppenhágán át Stockholmba utazik. Itt a királyi könyvtárba tett látogatásai,&nbsp;és az Arvidsonnal&nbsp;– a Finnországból menekült „főkönyvtárnokkal” – kötött ismeretsége meghatározó jövendő pályája, az elkövetkező hét és fél esztendő intenzív szellemi és ﬁzikai erőfeszítéseket követelő, egészségromboló utazásai, kutatásai szempontjából. A ﬁnn–magyar rokonság kérdéséről Arvidsonnal folytatott beszélgetései erősítik meg elhatározását, hogy e téma tanulmányozásába kezdjen az északi rokon népek körében.<br> &nbsp; &nbsp; &nbsp;Reguly 1839. november 8-án Åbóban (ﬁnnül: Turku) lép ﬁnn földre, innen útja egyenesen Helsingforsba (Helsinki) vezet. Finnül tanul, majd 1840 márciusában Finnország belsejébe utazik. Itt kicsit hosszabb időt tölt Leppävesi falu Lammasacho nevű tanyáján, ahol a ﬁnnekkel együtt élve tanulja a nyelvet, és készíti tudományos feljegyzéseit. Már ekkor is elképesztő az a munkatempó, amit magának diktál! Május végén továbbutazik Karéliába s onnan Lappföldre, ahol házigazdája – Laestadius&nbsp;prédikátor, a lapp ﬂóra ismert kutatója – bevezeti a lapp hitregék világába, és hozzájárul ahhoz is, hogy <br>jegyzeteiből, kézirataiból kivonatokat készítsen. Tanulja a lapp nyelvet, és gazdag etnográﬁai kutatásokat végez. Az augusztust már Kemiben, a ﬁnn nyelvész nagybátyjánál, Castrénnél, Kemi plébánosánál tölti.&nbsp;1841 elején tér vissza Helsingforsba, ahol május 24-ig tartózkodik. Mindenkit bámulatba ejt az a könnyedség, ahogyan a svéd és a ﬁnn nyelvet beszéli. Az észt nyelv tanulmányozásába fog. Új ismeretei alapján megállapítja, hogy a magyar nyelv rokonsági viszonyainak feltárása szempontjából legfontosabb az obi-ugor nyelvek tanulmányozása. <br>
+&nbsp; &nbsp; &nbsp;[[Reguly Antal|Reguly Antal]]&nbsp;Pápáról, a Bakony központjába, Zircre költözött német származású négygyermekes család második, de egyedüli ﬁúgyermekeként látja meg a napvilágot 1819. július 11-én. Édesapja, Reguly István jogász, a zirci Ciszterci Apátság ügyvédje. Alapfokú iskoláit Zircen, a gimnáziumból öt osztályt a ciszterciek székesfehérvári gimnáziumában, egyet pedig Nagyszombatban végez. Ezt követően Győrben a Királyi Akadémián 1834–1836-ban <br>bölcseletet, majd a pesti egyetemen 1836–1839 között jogot tanul.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Tanulmányai befejeztével 1839 nyarán Pozsonyon, Bécsen, Prágán és Hamburgon, majd onnan Kielen és Koppenhágán át Stockholmba utazik. Itt a királyi könyvtárba tett látogatásai,&nbsp;és az Arvidsonnal&nbsp;– a Finnországból menekült „főkönyvtárnokkal” – kötött ismeretsége meghatározó jövendő pályája, az elkövetkező hét és fél esztendő intenzív szellemi és ﬁzikai erőfeszítéseket követelő, egészségromboló utazásai, kutatásai szempontjából. A ﬁnn–magyar rokonság kérdéséről Arvidsonnal folytatott beszélgetései erősítik meg elhatározását, hogy e téma tanulmányozásába kezdjen az északi rokon népek körében.<br> &nbsp; &nbsp; &nbsp;Reguly 1839. november 8-án Åbóban (ﬁnnül: Turku) lép ﬁnn földre, innen útja egyenesen Helsingforsba (Helsinki) vezet. Finnül tanul, majd 1840 márciusában Finnország belsejébe utazik. Itt kicsit hosszabb időt tölt Leppävesi falu Lammasacho nevű tanyáján, ahol a ﬁnnekkel együtt élve tanulja a nyelvet, és készíti tudományos feljegyzéseit. Már ekkor is elképesztő az a munkatempó, amit magának diktál! Május végén továbbutazik Karéliába s onnan Lappföldre, ahol házigazdája – Laestadius&nbsp;prédikátor, a lapp ﬂóra ismert kutatója – bevezeti a lapp hitregék világába, és hozzájárul ahhoz is, hogy <br>jegyzeteiből, kézirataiból kivonatokat készítsen. Tanulja a lapp nyelvet, és gazdag etnográﬁai kutatásokat végez. Az augusztust már Kemiben, a ﬁnn nyelvész nagybátyjánál, Castrénnél, Kemi plébánosánál tölti.&nbsp;1841 elején tér vissza Helsingforsba, ahol május 24-ig tartózkodik. Mindenkit bámulatba ejt az a könnyedség, ahogyan a svéd és a ﬁnn nyelvet beszéli. Az észt nyelv tanulmányozásába fog. Új ismeretei alapján megállapítja, hogy a magyar nyelv rokonsági viszonyainak feltárása szempontjából legfontosabb az obi-ugor nyelvek tanulmányozása. <br>
 == Utazásai orosz földön<br>  ==

@@ 20. sor: / 20. sor: @@
 == Újra itthon  ==
-&nbsp; &nbsp; &nbsp;Az Urál-térkép elkészülte után Reguly 1847. február 3-án hagyja el Szentpétervárt, hogy Gräfenbergbe utazzon egészsége helyreállítására. Innen pedig 1847 szeptemberében, nyolc évi távollét, megfeszített kutatómunka, embert próbáló utazások és vissza-visszatérő betegségek leküzdése&nbsp;után tér haza szüleihez, Zircre. Rövid pihenés után – amikor gyűjtött anyaga az akadémiára megérkezik – keresi fel Toldy Ferencet. (Ekkor készül Barabás Miklós Reguly-portréja.) Toldy <br>az akadémia novemberi ülésén számol be Reguly utazásairól, és bemutatják a 92 tárgyból álló „etnográﬁai gyűjteményét” is. Az első magyar néprajzi kiállítás anyaga a Nemzeti Múzeumba kerül, ahol az 1872-ben létrehozott Néprajzi Tár alapját képezi [2].<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A néprajzi tárgyak kiállításának időszakában Reguly már Berlinben tartózkodik, hogy kutatásainak, gyűjtéseinek anyagát rendezze, de súlyosbodó betegsége ebben megakadályozza. Gyógykezelésének ideje alatt, 1848. június 13-án Eötvös József az első magyar királyi kormány kultuszminisztere kinevezi az Egyetemi Könyvtár „első őrévé”, főkönyvtárosává, és egyúttal engedélyt kap a külföldi tartózkodásra is.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;1849 májusában végleg hazatér, szüleinél pihen, közben állásából felfüggesztik ugyan, de pártfogói segítségével 1850-ben újra az Egyetemi Könyvtár „őre”, könyvtárosa. Ez a pozíció kedvező feltételt teremt a gyűjtött hatalmas anyag&nbsp;feldolgozásához. Az akadémia vezetői, utazását segítő barátai, pártfogói szeretnék, hogy a nyelvészeti anyagot mielőbb feldolgozza, közkinccsé tegye, és várják tőle, hogy nyilatkozzon a nyelvrokonságról is. Azonban az 1850-ben megtartott első akadémiai előadásán, székfoglalójában a rokonsággal kapcsolatosan újabb kutatások elvégzésének szükségességét jelenti be. A tudományos körök találgatásokba bocsátkozva beszélnek Reguly esetleges csalódásairól, eredeti nagy célja, a ﬁnnugor rokonság igazolásának bizonytalanságáról. 1851-ben Hell Miksának a ﬁnn–magyar &nbsp;nyelvrokonságról hátrahagyott kéziratait ismerteti, 1856-ban pedig még két előadást tart az Északi-Urál földrajzáról, térképének készítéséről és összehasonlításáról a Hofmann-expedíció térképével.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Szibériai gyűjtésének rendezését csak 1857-ben Toldy Ferenc biztatására kezdi el, és Hunfalvy Pál segítségével igyekszik a vogulföldi gyűjtés anyagát elemezni, értelmezni. Sajnos a feldolgozás befejezésre már nem marad ideje.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;1858. augusztus 23-án a magyarság őshazáját, a ﬁnnugor rokon népek nyelvét, ősi kultúráját kutató Reguly Antal 39 éves korában agyvérzésben meghal [2].<br>
+&nbsp; &nbsp; &nbsp;Az Urál-térkép elkészülte után Reguly 1847. február 3-án hagyja el Szentpétervárt, hogy Gräfenbergbe utazzon egészsége helyreállítására. Innen pedig 1847 szeptemberében, nyolc évi távollét, megfeszített kutatómunka, embert próbáló utazások és vissza-visszatérő betegségek leküzdése&nbsp;után tér haza szüleihez, Zircre. Rövid pihenés után – amikor gyűjtött anyaga az akadémiára megérkezik – keresi fel [http://hu.wikipedia.org/wiki/Toldy_Ferenc Toldy Ferencet]. (Ekkor készül [http://www.kepido.oszk.hu/attachments/images/nagy/kd81187a.jpg Barabás Miklós Reguly-portréja].) Toldy az akadémia novemberi ülésén számol be Reguly utazásairól, és bemutatják a 92 tárgyból álló „etnográﬁai gyűjteményét” is. Az első magyar néprajzi kiállítás anyaga a [http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Nemzeti_M%C3%BAzeum Nemzeti Múzeum]ba kerül, ahol az 1872-ben létrehozott Néprajzi Tár alapját képezi.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A néprajzi tárgyak kiállításának időszakában Reguly már Berlinben tartózkodik, hogy kutatásainak, gyűjtéseinek anyagát rendezze, de súlyosbodó betegsége ebben megakadályozza. Gyógykezelésének ideje alatt, 1848. június 13-án [http://hu.wikipedia.org/wiki/E%C3%B6tv%C3%B6s_J%C3%B3zsef Eötvös József] az első magyar királyi kormány kultuszminisztere kinevezi az Egyetemi Könyvtár „első őrévé”, főkönyvtárosává, és egyúttal engedélyt kap a külföldi tartózkodásra is.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;1849 májusában végleg hazatér, szüleinél pihen, közben állásából felfüggesztik ugyan, de pártfogói segítségével 1850-ben újra az Egyetemi Könyvtár „őre”, könyvtárosa. Ez a pozíció kedvező feltételt teremt a gyűjtött hatalmas anyag&nbsp;feldolgozásához. Az akadémia vezetői, utazását segítő barátai, pártfogói szeretnék, hogy a nyelvészeti anyagot mielőbb feldolgozza, közkinccsé tegye, és várják tőle, hogy nyilatkozzon a nyelvrokonságról is. Azonban az 1850-ben megtartott első akadémiai előadásán, székfoglalójában a rokonsággal kapcsolatosan újabb kutatások elvégzésének szükségességét jelenti be. A tudományos körök találgatásokba bocsátkozva beszélnek Reguly esetleges csalódásairól, eredeti nagy célja, a ﬁnnugor rokonság igazolásának bizonytalanságáról. 1851-ben [http://hu.wikipedia.org/wiki/Hell_Miksa Hell Miksá]nak a ﬁnn–magyar &nbsp;nyelvrokonságról hátrahagyott kéziratait ismerteti, 1856-ban pedig még két előadást tart az Északi-Urál földrajzáról, térképének készítéséről és összehasonlításáról a Hofmann-expedíció térképével.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Szibériai gyűjtésének rendezését csak 1857-ben [http://hu.wikipedia.org/wiki/Toldy_Ferenc Toldy Ferenc] biztatására kezdi el, és [http://hu.wikipedia.org/wiki/Hunfalvy_P%C3%A1l Hunfalvy Pál] segítségével igyekszik a vogulföldi gyűjtés anyagát elemezni, értelmezni. Sajnos a feldolgozás befejezésre már nem marad ideje.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;1858. augusztus 23-án a magyarság őshazáját, a ﬁnnugor rokon népek nyelvét, ősi kultúráját kutató Reguly Antal 39 éves korában agyvérzésben meghal.<br>
 == Néhány szó a Reguly-hagyatékról<br>  ==

@@ 24. sor: / 24. sor: @@
 == Néhány szó a Reguly-hagyatékról<br>  ==
-&nbsp; &nbsp; &nbsp;Felbecsülhetetlen értékű nyelvészeti hagyatékából először Hunfalvy Pál ad ki egy vogul mondát magyarázatokkal és szótárral, majd egy nagyobb kötetet „Reguly hagyatéka. I. köt. A vogul föld és nép” címmel. A hagyaték egyik legbecsesebb <br>részét, a vogul gyűjteményt később Munkácsi Bernát teszi közzé [21]. A csuvas, cseremisz stb. anyagot Budenz József, az osztják anyag egy részét Pápay József publikálja [22].<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A lexikonok fő műveiként többnyire az alábbiakat közlik [22]: A ’dzungár nép és annak a’ magyarral állított fajrokonsága (Pest, 1850); Reguly Antal hagyományai I. A vogul föld és nép (Kiadta: Hunfalvy Pál. Pest, 1864); Vogul népköltési gyűjtemény (I–IV., Saját gyűjtése és R. A. hagyatéka alapján közzéteszi Munkácsi Bernát. Bp., 1892–1921); Osztják népköltési gyűjtemény (Kiadta Pápay József. Bp.–Leipzig, 1905); Osztják hősénekek (I–II., R. A. és Pápay József hagyatékát közzéteszi Zsirai Miklós. Bp., 1944–1951); Osztják hősénekek (R. A. és Pápay József hagyatékát Zsirai Miklós hagyatékából közzéteszi Fokos Dávid. Bp., 1963).<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Napjainkban pedig, ahogy azt az utalásokból is láthattuk, elsősorban nyelvészeti eredményeinek, gyűjtéseinek feldolgozása, értékelése folyik egyebek között az ELTE Finnugor Tanszékén.<br>
+&nbsp; &nbsp; &nbsp;Felbecsülhetetlen értékű nyelvészeti hagyatékából először [http://hu.wikipedia.org/wiki/Hunfalvy_P%C3%A1l Hunfalvy Pál] ad ki egy vogul mondát magyarázatokkal és szótárral, majd egy nagyobb kötetet „Reguly hagyatéka. I. köt. A vogul föld és nép” címmel. A hagyaték egyik legbecsesebb <br>részét, a vogul gyűjteményt később Munkácsi Bernát teszi közzé. A csuvas, cseremisz stb. anyagot [http://hu.wikipedia.org/wiki/Budenz_J%C3%B3zsef Budenz József], az osztják anyag egy részét [http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1pay_J%C3%B3zsef_(nyelv%C3%A9sz) Pápay József] publikálja.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A lexikonok fő műveiként többnyire az alábbiakat közlik: A ’dzungár nép és annak a’ magyarral állított fajrokonsága (Pest, 1850); Reguly Antal hagyományai I. A vogul föld és nép (Kiadta: Hunfalvy Pál. Pest, 1864); Vogul népköltési gyűjtemény (I–IV., Saját gyűjtése és R. A. hagyatéka alapján közzéteszi Munkácsi Bernát. Bp., 1892–1921); Osztják népköltési gyűjtemény (Kiadta Pápay József. Bp.–Leipzig, 1905); Osztják hősénekek (I–II., R. A. és Pápay József hagyatékát közzéteszi Zsirai Miklós. Bp., 1944–1951); Osztják hősénekek (R. A. és Pápay József hagyatékát Zsirai Miklós hagyatékából közzéteszi Fokos Dávid. Bp., 1963).<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Napjainkban pedig, ahogy azt az utalásokból is láthattuk, elsősorban nyelvészeti eredményeinek, gyűjtéseinek feldolgozása, értékelése folyik egyebek között az ELTE Finnugor Tanszékén.<br>
 == Forrás:  ==

@@ 12. sor: / 12. sor: @@
 == Utazásai orosz földön<br>  ==
-&nbsp; &nbsp; &nbsp;1841 júniusában Szentpétervárra megy, hogy a keleti ﬁnnugor népek felkeresésére tervezett utazására felkészüljön. Az orosz szellemi élet központjának számító orosz fővárosban&nbsp;neves tudósok – Baer, Frähn, Sjögren, Köppen, Schmidt&nbsp;és mások – nagy érdeklődéssel fogadják, a magyar származású Balugyánszky Mihály, ottani államtanácsos házában pedig szíves fogadtatásra is talál. Itt nagy lendülettel veti bele magát új tanulmányokba. Az orosz nyelv elsajátításába fog, és a keleti ﬁnnugor – zürjén (komi), mordvin, cseremisz (mari) –, valamint a török nyelvek közé tartozó csuvas nyelvet tanulmányozza. Ázsiai ismereteinek történeti, föld- és néprajzi részeit bővíti, mindig szem előtt tartva a végső célt, a ﬁnnugor népek minél teljesebb megismerését.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Toldy Ferenc&nbsp;– a Magyar Tudós Társaság akkori titkára, aki Reguly egykori győri történelemtanára, Maár Bonifác révén ﬁgyelemmel kíséri pályáját – kijárja, hogy az akadémia 200 forint támogatást küldjön a ﬁatal tudósnak, aki ettől kezdve az akadémia megbízottjának tekinti magát. Hatalmas erőfeszítéssel végzett tanulmányai azonban aláássák egészségét, Peterhofban megbetegszik. Felépülése után kutatásairól, további terveiről jelentést ír a Magyar Tudós Társaságnak. Kis híja, hogy útja meg nem hiúsul. Bár Toldy Ferenc melegen ajánlja az akadémia igazgatótanácsának Reguly összes költségének <br>vállalását – „Eredetünk és nyelvrokonaink az a sarok, melly körül tehetünk, s csak mi tehetünk felfedezéseket” –, az azonban a pénztár „szűkös állapota miatt” csak ígéretekkel biztatja.<br> &nbsp; &nbsp; &nbsp;Orosz támogatója, Karl Ernst von Baer (Karl Makszimovics Ber), neves antropológus, a szentpétervári Néprajzi Múzeum alapítója – a St. Petersburger Zeitungban Kőrösi Csoma helyzetéhez hasonlítja Regulyét, amikor arról szól, hogy Kőrösi Csoma a magyar nemzet támogatása híján csak az angolok segítségével végezhette felbecsülhetetlen értékű tudományos kutatásait, s úgy tűnik, hogy Reguly az oroszokra szorul. Szentpétervári barátai Baer és Balugyánszky felkarolják, <br>Demidov Anatol hercegnek, sőt az udvarnak is bemutatják, s a szentpétervári akadémia őt akarja megbízni a szibériai népek tanulmányozásával.&nbsp;Kétségek között vergődve Reguly végül 1843 áprilisában kapja meg a hírt, hogy támogatására – Széchenyi István javaslatára – 1842 novemberi ülésén a Magyar Tudós Társaság 1000 forintot szavazott meg. (A következő évben az akadémia levelező tagjává is megválasztják.) A pénzt azonban jóval később kapja kézhez, s csak Baer&nbsp;önzetlen lelki és anyagi segítsége teszi lehetővé – az Urálon át Nyugat-Szibériába tervezett – utazása megkezdését.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;1843. október 9-én indul el Szentpétervárról: Moszkván, Novgorodon át, majd a Volgán lefelé. Nélkülözések közepette érkezik Kazánba október 27-én. Itt a tudós Kovalevszki&nbsp;segíti. Innen november 8-án utazik tovább a votjákok (udmurtok) földjére. Mindenütt a helyi nyelveket és népszokásokat kutatja. Permbe érve – Balugyánszky&nbsp;ajánlására – megkapja a kormányzóság topográﬁai és néprajzi térképét, amely később nagy segítséget jelent kutatásaihoz. A térkép címe: Karta <br>Permszkoj gubernii – A Permi kormányzóság térképe. Az északi szélesség 56°–62° és a ferrótól számított keleti hosszúság 71°–82° közé eső területet ábrázolja a térkép. Szigettérkép, amely csak a kormányzóság területét mutatja be. Az MTA Kézirattárában is meglévő térképet Borbély Andor [4] munkájában Laszky-féle térképként említi. Azonosításában Szíj Enikő – Reguly-kutató, az ELTE Finnugor Tanszék docense – volt segítségemre. Mivel a térképen a teljes név nem, de a vezetéknév teljesen egyértelműen olvasható, a név helyesen: Laszkij. [Kartu szocsinyal Ujezdnüj Zemljemer Laszkij (azaz a térképet szerzette Laszkij, járási földmérő).] Itt meg kell jegyezni, hogy e térkép Reguly térképe déli részének mindössze 4°-nyi széles, csonka sávját tartalmazza, azaz a terület 1/3-ánál is kevesebbet!&nbsp;Reguly december 4-ére szerencsésen átkel az Urálon. A vogul földet a Tura völgyében Verhoturje településnél éri el, ahonnan Bogoszlovszkojén át Vszevolodszkojéba, az uráli orosz telepek végpontjára utazik. Itt találkozik a vogulokkal (manysik/manszik). A Lozva folyó völgyében <br>– ahol a jószágkormányzó támogatásával több mint három hónapot tölt –, nyelvüket és életmódjukat tanulmányozza, vogul szótárt állít össze, és mondákat, énekeket gyűjt. Két vogul, Jurkina és Baktyár&nbsp;van segítségére. A 60 esztendős <br>vadász, Baktyár az, aki tárgyi gyűjteményének darabjait is elkészíti. Reguly éjt nappallá téve dolgozik, gyűjti az anyagot – húsz ívnyi jegyzetet készít&nbsp;–, s 1844 márciusára megveti alapját a vogul nyelv és néprajz ismeretének.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Folytatva kutatóútját, márciusban a Tura folyó melletti Irbitbe, onnan Turinszkba megy. 17-én érkezik az Irtis-parti Tobolszkba, ahol a Finnországban megismert Castrénnel&nbsp;találkozik, aki az osztjákok nyelvét jött tanulmányozni. Felkeresi itt az utolsó kondai vogul fejedelem ﬁát, őseiről vallatja, és feljegyzi a tőle hallott hősénekeket. Tobolszkból az Irtisen Gyemjanszkba, majd – még a tavaszi nagy olvadás előtt – a Konda folyó vidékére utazik Baktyár kíséretével, és a Pelim partján Pelimszkoje környékén néprajzi tárgyakat, énekeket, nyelvészeti és földrajzi anyagot gyűjt. Kísérői segítségével mindenütt részletes domborzati, vízrajzi vázlatokat készít a bejárt vidékről, feljegyzi a településeket is. Ezeken kívül – a Baertől még Szentpéterváron tanult ismeretei segítségével – antropológiai méréseket is végez. A helyszíni térképezés részleteire, módszerére a Pápay [5] által idézett, Köppenhez írt Reguly-levélből, illetve az akadémián tartott előadás idézett részleteiből derül fény, Borbély [4] tanulmányából pedig megtudhatjuk, hogy a helyszíni térképvázlatok az MTA Kézirattárában fellelhetők.<br> &nbsp; &nbsp; &nbsp;Utazásának csúcsa a nélkülözésekkel és veszélyekkel tűzdelt északi felfedezőút. Bár a hajszolt munka, a sietség aláássa egészségét, s a késlekedő akadémiai segítség nehéz anyagi helyzetbe sodorja, nem mond le terveiről. Pelimszkojéből 1844. július 24-én indulva olyan vidékeket jár be az északi vogulok hazájában, amelyeket európai utazó még soha nem láthatott. 1844 nyarán a Tapszija folyón – soha ki nem próbált folyami úton – éri el az Északi-Szoszvát, ahol az északi vogulok halászatát tanulmányozza. Felkeresi a Szigva menti vogulokat is, ahol a lassan feledésbe merülő medveénekeket jegyzi le. Felbecsülhetetlen értékű anyagot gyűjt össze az északi vogulok ősi kultúrájából.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A vogulok hazájából az osztják (hanti) nyelv és élet tanulmányozására indul tovább. 1844 szeptemberében érkezik az Északi sarkkör közelében fekvő Obdorszk (a mai Szalehard) vidékére, ahol népköltészeti anyagot gyűjt. Itt érdemes <br>idézni Pápay [5] nyomán Reguly hazatérte utáni akadémiai előadásának egy részletét, amely megvilágítja térképkészítési módszerét. Ennek lényege, hogy a bejárni tervezett útszakasz földrajzi környezetének viszonyait jól ismerő emberek elbeszélése alapján előzetes térképvázlatot készít, melyet aztán később, a helyszínen élők segítségével még tovább pontosít: „Obdorszkba érkezvén az Ob folyó mellett, az attól éjszak és nyugat felé fekvő vidékről még semmi tudósítá-<br>saim sem voltak. Meglátogatám vagy magamhoz rendelém mindazon embereket, akik részint lakták, részint beutazták ama vidékeket és 10 napi ott mulatásom közben azoknak egész anyagát a Kara vizéig akkép gyűjtöttem magamnak össze <br>és állítám vázlatba, hogy a szamojédek a Scsucsja és Poderata mellett nem kevésbé csodálkoztak, amidőn egész látható hegykörük egyes hegyeinek neveit egymás után felsorolhatám előttök és azok kölcsönös viszonyairól a legrészletesebb kérdéseket intézhetém hozzájok.”<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Miután az Ob befagy, Reguly átkel rajta, majd egészen a Barents-tenger délkeleti zugáig, a Vajgacs-szigettől délre a Hajpudir-öbölhöz is eljutva vadász- és halásztörzsek közti hosszú vándorlás után tér vissza a 64° északi szélességen fekvő Berjozovba (Berezov/Berjozovo). Itt kapja kézhez az akadémia által küldött 1000 forintot. Erejét újra megfeszítve lát neki osztják tanulmányainak, a népköltési gyűjteményt igyekszik gyarapítani. A gyűjtött és lejegyzett osztják énekek&nbsp;meghaladják a nyolcvan ívet. 1845 márciusáig lakik osztjákok között.<br> &nbsp; &nbsp; 1845. március 3-án indul vissza Kazánba, ahol már várja a magyar akadémia újabb felkérése. A cseremisz és mordvin nyelv tanulmányozásával bízzák meg. A Kazán közelében fekvő rajfai kolostorban készül eljövendő útjára. Erőltetett <br>nyelvtanulás után, 1845 őszén betegen keresi fel a legdélebbi ﬁnnugor népeket.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Időközben itthon Toldy Ferenc 1845-ben létrehozza a Reguly Társaságot, amelynek célja egy Reguly-album kiadásával annyi pénz előteremtése, mely a kutató további kétévi ellátását biztosítja, hogy a gyűjtött anyagokat feldolgozhassa, és <br>úgy térhessen vissza Magyarországra.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A Volga középső vidékén 1845 őszén kezdett újabb kutatóútja a mordvinok és a csuvasok nyelvének, kultúrájának megismerését szolgálja. 1845–1846 telét csuvas tanulmányai szerkesztésével tölti Kazánban, és ilyen módon lehetővé válik az is, hogy a ﬁnnugor és török nyelvcsalád sok ágával megismerkedve, a helyszínen, a népek körében gyűjtött nyelvi <br>anyagait részben letisztázza, szótári és nyelvt ani f öljegyzéseit rendezze. 1846 t avaszán a hegyi marik (a cseremiszek) földjén tett útján fejezi be közvetlen megﬁgyeléseit, kutatásait, „terepmunkáját”.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Háromévnyi, óriási nehézségek árán véghezvitt utazását lezárva, 1846. augusztus 25-én tér vissza Szentpétervár ra, ahol barátai nagy tisztelettel és szeretettel fogadják.<br>
+&nbsp; &nbsp; &nbsp;1841 júniusában Szentpétervárra megy, hogy a keleti ﬁnnugor népek felkeresésére tervezett utazására felkészüljön. Az orosz szellemi élet központjának számító orosz fővárosban&nbsp;neves tudósok – Baer, Frähn, Sjögren, Köppen, Schmidt&nbsp;és mások – nagy érdeklődéssel fogadják, a magyar származású Balugyánszky Mihály, ottani államtanácsos házában pedig szíves fogadtatásra is talál. Itt nagy lendülettel veti bele magát új tanulmányokba. Az orosz nyelv elsajátításába fog, és a keleti ﬁnnugor – zürjén (komi), mordvin, cseremisz (mari) –, valamint a török nyelvek közé tartozó csuvas nyelvet tanulmányozza. Ázsiai ismereteinek történeti, föld- és néprajzi részeit bővíti, mindig szem előtt tartva a végső célt, a ﬁnnugor népek minél teljesebb megismerését.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;[http://hu.wikipedia.org/wiki/Toldy_Ferenc Toldy Ferenc]&nbsp;– a Magyar Tudós Társaság akkori titkára, aki Reguly egykori győri történelemtanára, Maár Bonifác révén ﬁgyelemmel kíséri pályáját – kijárja, hogy az akadémia 200 forint támogatást küldjön a ﬁatal tudósnak, aki ettől kezdve az akadémia megbízottjának tekinti magát. Hatalmas erőfeszítéssel végzett tanulmányai azonban aláássák egészségét, Peterhofban megbetegszik. Felépülése után kutatásairól, további terveiről jelentést ír a Magyar Tudós Társaságnak. Kis híja, hogy útja meg nem hiúsul. Bár Toldy Ferenc melegen ajánlja az akadémia igazgatótanácsának Reguly összes költségének <br>vállalását – „Eredetünk és nyelvrokonaink az a sarok, melly körül tehetünk, s csak mi tehetünk felfedezéseket” –, az azonban a pénztár „szűkös állapota miatt” csak ígéretekkel biztatja.<br> &nbsp; &nbsp; &nbsp;Orosz támogatója, Karl Ernst von Baer (Karl Makszimovics Ber), neves antropológus, a szentpétervári Néprajzi Múzeum alapítója – a St. Petersburger Zeitungban [http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C5%91r%C3%B6si_Csoma_S%C3%A1ndor Kőrösi Csoma] helyzetéhez hasonlítja Regulyét, amikor arról szól, hogy Kőrösi Csoma a magyar nemzet támogatása híján csak az angolok segítségével végezhette felbecsülhetetlen értékű tudományos kutatásait, s úgy tűnik, hogy Reguly az oroszokra szorul. Szentpétervári barátai Baer és Balugyánszky felkarolják, <br>Demidov Anatol hercegnek, sőt az udvarnak is bemutatják, s a szentpétervári akadémia őt akarja megbízni a szibériai népek tanulmányozásával.&nbsp;Kétségek között vergődve Reguly végül 1843 áprilisában kapja meg a hírt, hogy támogatására – [[Széchenyi_István|Széchenyi István]] javaslatára – 1842 novemberi ülésén a [http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Tudom%C3%A1nyos_Akad%C3%A9mia Magyar Tudós Társaság] 1000 forintot szavazott meg. (A következő évben az akadémia levelező tagjává is megválasztják.) A pénzt azonban jóval később kapja kézhez, s csak Baer&nbsp;önzetlen lelki és anyagi segítsége teszi lehetővé – az Urálon át Nyugat-Szibériába tervezett – utazása megkezdését.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;1843. október 9-én indul el Szentpétervárról: Moszkván, Novgorodon át, majd a Volgán lefelé. Nélkülözések közepette érkezik Kazánba október 27-én. Itt a tudós Kovalevszki&nbsp;segíti. Innen november 8-án utazik tovább a votjákok (udmurtok) földjére. Mindenütt a helyi nyelveket és népszokásokat kutatja. Permbe érve – Balugyánszky&nbsp;ajánlására – megkapja a kormányzóság topográﬁai és néprajzi térképét, amely később nagy segítséget jelent kutatásaihoz. A térkép címe: Karta <br>Permszkoj gubernii – A Permi kormányzóság térképe. Az északi szélesség 56°–62° és a ferrótól számított keleti hosszúság 71°–82° közé eső területet ábrázolja a térkép. Szigettérkép, amely csak a kormányzóság területét mutatja be. Az MTA Kézirattárában is meglévő térképet Borbély Andor munkájában Laszky-féle térképként említi. Azonosításában Szíj Enikő – Reguly-kutató, az ELTE Finnugor Tanszék docense – volt segítségemre. Mivel a térképen a teljes név nem, de a vezetéknév teljesen egyértelműen olvasható, a név helyesen: Laszkij. [Kartu szocsinyal Ujezdnüj Zemljemer Laszkij (azaz a térképet szerzette Laszkij, járási földmérő).] Itt meg kell jegyezni, hogy e térkép Reguly térképe déli részének mindössze 4°-nyi széles, csonka sávját tartalmazza, azaz a terület 1/3-ánál is kevesebbet!&nbsp;Reguly december 4-ére szerencsésen átkel az Urálon. A vogul földet a Tura völgyében Verhoturje településnél éri el, ahonnan Bogoszlovszkojén át Vszevolodszkojéba, az uráli orosz telepek végpontjára utazik. Itt találkozik a vogulokkal (manysik/manszik). A Lozva folyó völgyében <br>– ahol a jószágkormányzó támogatásával több mint három hónapot tölt –, nyelvüket és életmódjukat tanulmányozza, vogul szótárt állít össze, és mondákat, énekeket gyűjt. Két vogul, Jurkina és Baktyár&nbsp;van segítségére. A 60 esztendős <br>vadász, Baktyár az, aki tárgyi gyűjteményének darabjait is elkészíti. Reguly éjt nappallá téve dolgozik, gyűjti az anyagot – húsz ívnyi jegyzetet készít&nbsp;–, s 1844 márciusára megveti alapját a vogul nyelv és néprajz ismeretének.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Folytatva kutatóútját, márciusban a Tura folyó melletti Irbitbe, onnan Turinszkba megy. 17-én érkezik az Irtis-parti Tobolszkba, ahol a Finnországban megismert [http://hu.wikipedia.org/wiki/Matthias_Alexander_Castr%C3%A9n Castrén]nel&nbsp;találkozik, aki az osztjákok nyelvét jött tanulmányozni. Felkeresi itt az utolsó kondai vogul fejedelem ﬁát, őseiről vallatja, és feljegyzi a tőle hallott hősénekeket. Tobolszkból az Irtisen Gyemjanszkba, majd – még a tavaszi nagy olvadás előtt – a Konda folyó vidékére utazik Baktyár kíséretével, és a Pelim partján Pelimszkoje környékén néprajzi tárgyakat, énekeket, nyelvészeti és földrajzi anyagot gyűjt. Kísérői segítségével mindenütt részletes domborzati, vízrajzi vázlatokat készít a bejárt vidékről, feljegyzi a településeket is. Ezeken kívül – a Baertől még Szentpéterváron tanult ismeretei segítségével – antropológiai méréseket is végez. A helyszíni térképezés részleteire, módszerére a Pápay [5] által idézett, Köppenhez írt Reguly-levélből, illetve az akadémián tartott előadás idézett részleteiből derül fény, Borbély [4] tanulmányából pedig megtudhatjuk, hogy a helyszíni térképvázlatok az MTA Kézirattárában fellelhetők.<br> &nbsp; &nbsp; &nbsp;Utazásának csúcsa a nélkülözésekkel és veszélyekkel tűzdelt északi felfedezőút. Bár a hajszolt munka, a sietség aláássa egészségét, s a késlekedő akadémiai segítség nehéz anyagi helyzetbe sodorja, nem mond le terveiről. Pelimszkojéből 1844. július 24-én indulva olyan vidékeket jár be az északi vogulok hazájában, amelyeket európai utazó még soha nem láthatott. 1844 nyarán a Tapszija folyón – soha ki nem próbált folyami úton – éri el az Északi-Szoszvát, ahol az északi vogulok halászatát tanulmányozza. Felkeresi a Szigva menti vogulokat is, ahol a lassan feledésbe merülő medveénekeket jegyzi le. Felbecsülhetetlen értékű anyagot gyűjt össze az északi vogulok ősi kultúrájából.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A vogulok hazájából az osztják (hanti) nyelv és élet tanulmányozására indul tovább. 1844 szeptemberében érkezik az Északi sarkkör közelében fekvő Obdorszk (a mai Szalehard) vidékére, ahol népköltészeti anyagot gyűjt. Itt érdemes <br>idézni Pápay nyomán Reguly hazatérte utáni akadémiai előadásának egy részletét, amely megvilágítja térképkészítési módszerét. Ennek lényege, hogy a bejárni tervezett útszakasz földrajzi környezetének viszonyait jól ismerő emberek elbeszélése alapján előzetes térképvázlatot készít, melyet aztán később, a helyszínen élők segítségével még tovább pontosít: „Obdorszkba érkezvén az Ob folyó mellett, az attól éjszak és nyugat felé fekvő vidékről még semmi tudósítá-<br>saim sem voltak. Meglátogatám vagy magamhoz rendelém mindazon embereket, akik részint lakták, részint beutazták ama vidékeket és 10 napi ott mulatásom közben azoknak egész anyagát a Kara vizéig akkép gyűjtöttem magamnak össze <br>és állítám vázlatba, hogy a szamojédek a Scsucsja és Poderata mellett nem kevésbé csodálkoztak, amidőn egész látható hegykörük egyes hegyeinek neveit egymás után felsorolhatám előttök és azok kölcsönös viszonyairól a legrészletesebb kérdéseket intézhetém hozzájok.”<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Miután az Ob befagy, Reguly átkel rajta, majd egészen a Barents-tenger délkeleti zugáig, a Vajgacs-szigettől délre a Hajpudir-öbölhöz is eljutva vadász- és halásztörzsek közti hosszú vándorlás után tér vissza a 64° északi szélességen fekvő Berjozovba (Berezov/Berjozovo). Itt kapja kézhez az akadémia által küldött 1000 forintot. Erejét újra megfeszítve lát neki osztják tanulmányainak, a népköltési gyűjteményt igyekszik gyarapítani. A gyűjtött és lejegyzett osztják énekek&nbsp;meghaladják a nyolcvan ívet. 1845 márciusáig lakik osztjákok között.<br> &nbsp; &nbsp; 1845. március 3-án indul vissza Kazánba, ahol már várja a magyar akadémia újabb felkérése. A cseremisz és mordvin nyelv tanulmányozásával bízzák meg. A Kazán közelében fekvő rajfai kolostorban készül eljövendő útjára. Erőltetett <br>nyelvtanulás után, 1845 őszén betegen keresi fel a legdélebbi ﬁnnugor népeket.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Időközben itthon [http://hu.wikipedia.org/wiki/Toldy_Ferenc Toldy Ferenc] 1845-ben létrehozza a Reguly Társaságot, amelynek célja egy Reguly-album kiadásával annyi pénz előteremtése, mely a kutató további kétévi ellátását biztosítja, hogy a gyűjtött anyagokat feldolgozhassa, és <br>úgy térhessen vissza Magyarországra.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A Volga középső vidékén 1845 őszén kezdett újabb kutatóútja a mordvinok és a csuvasok nyelvének, kultúrájának megismerését szolgálja. 1845–1846 telét csuvas tanulmányai szerkesztésével tölti Kazánban, és ilyen módon lehetővé válik az is, hogy a ﬁnnugor és török nyelvcsalád sok ágával megismerkedve, a helyszínen, a népek körében gyűjtött nyelvi <br>anyagait részben letisztázza, szótári és nyelvt ani f öljegyzéseit rendezze. 1846 tavaszán a hegyi marik (a cseremiszek) földjén tett útján fejezi be közvetlen megﬁgyeléseit, kutatásait, „terepmunkáját”.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Háromévnyi, óriási nehézségek árán véghezvitt utazását lezárva, 1846. augusztus 25-én tér vissza Szentpétervár ra, ahol barátai nagy tisztelettel és szeretettel fogadják.<br>
 == „Az Északi-Urál vidékének néprajzi-földrajzi térképe”  ==