Reguly Antal északi-uráli térképezése - Laptörténet

Fdanko, 2013. április 2., 14:53-n

2013-04-02T14:53:59Z

Változtatások megtekintése

Ambruslivi, 2011. október 4., 07:36-n

2011-10-04T07:36:24Z

Ambruslivi, 2011. október 4., 07:36-n

2011-10-04T07:36:08Z

Ambruslivi, 2011. október 4., 07:35-n

2011-10-04T07:35:41Z

Ambruslivi, 2011. október 4., 07:29-n

2011-10-04T07:29:30Z

Ambruslivi, 2011. október 4., 07:27-n

2011-10-04T07:27:00Z

Ambruslivi, 2011. október 4., 07:17-n

2011-10-04T07:17:01Z

Ambruslivi, 2011. október 4., 07:08-n

2011-10-04T07:08:56Z

Változtatások megtekintése

Ambruslivi, 2011. október 4., 06:57-n

2011-10-04T06:57:53Z

Ambruslivi, 2011. október 4., 06:57-n

2011-10-04T06:57:27Z

@@ 37. sor: / 37. sor: @@
 == ''Reguly akadémiai előadása térképéről''<br>  ==
-A Hofmann-expedíció második kötetének&nbsp;megjelenése után az MTA történelemtudományi&nbsp;osztályának 1856. június 2-i ülésén Reguly&nbsp;bemutatta térképét, és ismertette annak készítési&nbsp;módját. A következő ülésen – június&nbsp;30-án – folytatta előadását, és mivel Redennek,&nbsp;a bécsi Földrajzi Társaság alelnökének szívességéből&nbsp;ekkorra már megkapta a Hofmannexpedíció&nbsp;térképét, a két térképet összehasonlíthatta.&nbsp;A bécsi Földrajzi Társaság 1857. január&nbsp;20-án tartott ülésén Reden is egybevetette&nbsp;a két térképet, és a használhatóság szempontjából&nbsp;Reguly térképét a Hofmann-expedíció&nbsp;térképe elé helyezte: „Összehasonlítottam a&nbsp;Reguly által készített térképvázlatot az expedíció&nbsp;később készült térképével és a pontos&nbsp;csillagászati megfigyelések előnyét az utóbbira&nbsp;nézve el kell ismernem. Reguly térképének&nbsp;ennek ellenére az a nagyobb érdeme, hogy a&nbsp;vízfolyásokat és hegyvonulatokat pontosabban&nbsp;ábrázolja, valamint az ott előforduló&nbsp;tárgyakat&nbsp;pontosabban megjelöli.” Akadémiai&nbsp;előadásainak szövege, amint arra Pápay is&nbsp;hivatkozik 1906-os dolgozatában, megvan az&nbsp;MTA Kézirattárában. (A Magy. Nyelvtud. 4.&nbsp;r., 5. sz. csomóban a június 2-i előadás a „t”&nbsp;jelzés alatt németül, az „x” jelzés alatt magyarul&nbsp;van meg, míg a június 30-i előadás szövege&nbsp;„b” jelzés alatt magyarul, a „c” jelzés alatt&nbsp;németül található.) Ismertetésével már Pápay&nbsp;is megpróbálkozott, azonban a kézirat annyira&nbsp;tele van javításokkal és pótlásokkal, hogy&nbsp;összefüggő ismertetésre nem volt alkalmas.&nbsp;Ezek a lapok valószínűleg Reguly előadásának&nbsp;első fogalmazványai voltak. A két akadémiai&nbsp;előadás szövegét 1955-ben Borbély „fejtette&nbsp;meg” Abella Miklós segítségével.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A két akadémiai előadás után Reguly nem&nbsp;foglalkozott többet térképével. A térképezés&nbsp;tudománya iránt azonban továbbra is érdeklődött.&nbsp;1856 őszén, bécsi tanulmányútján&nbsp;meglátogatta a híres katonai földrajzi intézetet,&nbsp;felkereste a legkiválóbb kartográfusokat,&nbsp;többek között Franz Hauslab táborszernagyot&nbsp;(1798−1883), Josef Scheda ezredest (1815−1888)&nbsp;és Valentin Streffleur (1808−1870) domborzatábrázolási&nbsp;szakértőt, és az MTA Kézirattárában&nbsp;(Történelem. Reguly naplója, 8. r., 3.&nbsp;sz.) meglévő feljegyzései szerint alaposan tanulmányozta&nbsp;a térképfelvétel és a térképkészítés<br>eljárásait. Tanulmányai eredményének&nbsp;felhasználására már nem kerülhetett sor, mert&nbsp;éppen 150 évvel ezelőtt, 1858. augusztus 23-án&nbsp;váratlanul elhunyt.<br>
+A Hofmann-expedíció második kötetének&nbsp;megjelenése után az MTA történelemtudományi&nbsp;osztályának 1856. június 2-i ülésén Reguly&nbsp;bemutatta térképét, és ismertette annak készítési&nbsp;módját. A következő ülésen – június&nbsp;30-án – folytatta előadását, és mivel Redennek,&nbsp;a bécsi Földrajzi Társaság alelnökének szívességéből&nbsp;ekkorra már megkapta a Hofmannexpedíció&nbsp;térképét, a két térképet összehasonlíthatta.&nbsp;A bécsi Földrajzi Társaság 1857. január&nbsp;20-án tartott ülésén Reden is egybevetette&nbsp;a két térképet, és a használhatóság szempontjából&nbsp;Reguly térképét a Hofmann-expedíció&nbsp;térképe elé helyezte: „Összehasonlítottam a&nbsp;Reguly által készített térképvázlatot az expedíció&nbsp;később készült térképével és a pontos&nbsp;csillagászati megfigyelések előnyét az utóbbira&nbsp;nézve el kell ismernem. Reguly térképének&nbsp;ennek ellenére az a nagyobb érdeme, hogy a&nbsp;vízfolyásokat és hegyvonulatokat pontosabban&nbsp;ábrázolja, valamint az ott előforduló&nbsp;tárgyakat&nbsp;pontosabban megjelöli.” Akadémiai&nbsp;előadásainak szövege, amint arra Pápay is&nbsp;hivatkozik 1906-os dolgozatában, megvan az&nbsp;MTA Kézirattárában. (A Magy. Nyelvtud. 4.&nbsp;r., 5. sz. csomóban a június 2-i előadás a „t”&nbsp;jelzés alatt németül, az „x” jelzés alatt magyarul&nbsp;van meg, míg a június 30-i előadás szövege&nbsp;„b” jelzés alatt magyarul, a „c” jelzés alatt&nbsp;németül található.) Ismertetésével már Pápay&nbsp;is megpróbálkozott, azonban a kézirat annyira&nbsp;tele van javításokkal és pótlásokkal, hogy&nbsp;összefüggő ismertetésre nem volt alkalmas.&nbsp;Ezek a lapok valószínűleg Reguly előadásának&nbsp;első fogalmazványai voltak. A két akadémiai&nbsp;előadás szövegét 1955-ben Borbély „fejtette&nbsp;meg” Abella Miklós segítségével.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A két akadémiai előadás után Reguly nem&nbsp;foglalkozott többet térképével. A térképezés&nbsp;tudománya iránt azonban továbbra is érdeklődött.&nbsp;1856 őszén, bécsi tanulmányútján&nbsp;meglátogatta a híres katonai földrajzi intézetet,&nbsp;felkereste a legkiválóbb kartográfusokat,&nbsp;többek között Franz Hauslab táborszernagyot&nbsp;(1798−1883), Josef Scheda ezredest (1815−1888)&nbsp;és Valentin Streffleur (1808−1870) domborzatábrázolási&nbsp;szakértőt, és az MTA Kézirattárában&nbsp;(Történelem. Reguly naplója, 8. r., 3.&nbsp;sz.) meglévő feljegyzései szerint alaposan tanulmányozta&nbsp;a térképfelvétel és a térképkészítés&nbsp;eljárásait. Tanulmányai eredményének&nbsp;felhasználására már nem kerülhetett sor, mert&nbsp;éppen 150 évvel ezelőtt, 1858. augusztus 23-án&nbsp;váratlanul elhunyt.<br>
 == ''Összegzés''<br>  ==

@@ 41. sor: / 41. sor: @@
 == ''Összegzés''<br>  ==
-Reguly Antal északi-uráli expedíciója nem&nbsp;tartozik az ún. nagy felfedezőutak csoportjába.&nbsp;Munkájával azonban hozzájárult Oroszország&nbsp;egy számunkra is fontos részének&nbsp;megismeréséhez. Prioritását az orosz források&nbsp;is elismerték. Az újabb irodalomban megfeledkeznek&nbsp;térképezésének úttörő jellegéről, és&nbsp;inkább mint nyelvészt és néprajzi gyűjtőt&nbsp;méltányolják.<br>Levéltári adatok és a kortársak&nbsp;írásai alapján azonban megállapíthatjuk, hogy&nbsp;térképe megjelenésének idejében igen hasznos&nbsp;szolgálatot tett, adatait a tudományos&nbsp;körök a gyakorlatban felhasználták. Szorgalmas&nbsp;megfigyeléseinek eredménye azoknak a&nbsp;munkáiban él tovább, akik kutatóútjának&nbsp;bőséges adathalmazából merítenek.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Igazat kell adnunk Regulynak, amikor&nbsp;második akadémiai előadásán kijelentette:&nbsp;„az érdem, melynél fogva amaz örök homállyal fedett tájakat az ethno- és geográfiai tudás&nbsp;színvonalára emeltem, nem lehet, hogy tőlem&nbsp;megvonassék.”
+[[Reguly_Antal|Reguly Antal]] északi-uráli expedíciója nem&nbsp;tartozik az ún. nagy felfedezőutak csoportjába.&nbsp;Munkájával azonban hozzájárult Oroszország&nbsp;egy számunkra is fontos részének&nbsp;megismeréséhez. Prioritását az orosz források&nbsp;is elismerték. Az újabb irodalomban megfeledkeznek&nbsp;térképezésének úttörő jellegéről, és&nbsp;inkább mint nyelvészt és néprajzi gyűjtőt&nbsp;méltányolják.<br>Levéltári adatok és a kortársak&nbsp;írásai alapján azonban megállapíthatjuk, hogy&nbsp;térképe megjelenésének idejében igen hasznos&nbsp;szolgálatot tett, adatait a tudományos&nbsp;körök a gyakorlatban felhasználták. Szorgalmas&nbsp;megfigyeléseinek eredménye azoknak a&nbsp;munkáiban él tovább, akik kutatóútjának&nbsp;bőséges adathalmazából merítenek.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Igazat kell adnunk Regulynak, amikor&nbsp;második akadémiai előadásán kijelentette:&nbsp;„az érdem, melynél fogva amaz örök homállyal fedett tájakat az ethno- és geográfiai tudás&nbsp;színvonalára emeltem, nem lehet, hogy tőlem&nbsp;megvonassék.”
 == Forrás:  ==

@@ 37. sor: / 37. sor: @@
 == ''Reguly akadémiai előadása térképéről''<br>  ==
-A Hofmann-expedíció második kötetének&nbsp;megjelenése után az MTA történelemtudományi&nbsp;osztályának 1856. június 2-i ülésén Reguly&nbsp;bemutatta térképét, és ismertette annak készítési&nbsp;módját. A következő ülésen – június&nbsp;30-án – folytatta előadását, és mivel Redennek,&nbsp;a bécsi Földrajzi Társaság alelnökének szívességéből&nbsp;ekkorra már megkapta a Hofmannexpedíció&nbsp;térképét, a két térképet összehasonlíthatta.&nbsp;A bécsi Földrajzi Társaság 1857. január&nbsp;20-án tartott ülésén Reden is egybevetette&nbsp;a két térképet, és a használhatóság szempontjából&nbsp;Reguly térképét a Hofmann-expedíció&nbsp;térképe elé helyezte: „Összehasonlítottam a&nbsp;Reguly által készített térképvázlatot az expedíció&nbsp;később készült térképével és a pontos<br>csillagászati megfigyelések előnyét az utóbbira&nbsp;nézve el kell ismernem. Reguly térképének&nbsp;ennek ellenére az a nagyobb érdeme, hogy a&nbsp;vízfolyásokat és hegyvonulatokat pontosabban&nbsp;ábrázolja, valamint az ott előforduló&nbsp;tárgyakat&nbsp;pontosabban megjelöli.” Akadémiai&nbsp;előadásainak szövege, amint arra Pápay is&nbsp;hivatkozik 1906-os dolgozatában, megvan az&nbsp;MTA Kézirattárában. (A Magy. Nyelvtud. 4.&nbsp;r., 5. sz. csomóban a június 2-i előadás a „t”&nbsp;jelzés alatt németül, az „x” jelzés alatt magyarul&nbsp;van meg, míg a június 30-i előadás szövege&nbsp;„b” jelzés alatt magyarul, a „c” jelzés alatt&nbsp;németül található.) Ismertetésével már Pápay&nbsp;is megpróbálkozott, azonban a kézirat annyira&nbsp;tele van javításokkal és pótlásokkal, hogy&nbsp;összefüggő ismertetésre nem volt alkalmas.&nbsp;Ezek a lapok valószínűleg Reguly előadásának&nbsp;első fogalmazványai voltak. A két akadémiai&nbsp;előadás szövegét 1955-ben Borbély „fejtette&nbsp;meg” Abella Miklós segítségével.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A két akadémiai előadás után Reguly nem&nbsp;foglalkozott többet térképével. A térképezés&nbsp;tudománya iránt azonban továbbra is érdeklődött.&nbsp;1856 őszén, bécsi tanulmányútján&nbsp;meglátogatta a híres katonai földrajzi intézetet,&nbsp;felkereste a legkiválóbb kartográfusokat,&nbsp;többek között Franz Hauslab táborszernagyot&nbsp;(1798−1883), Josef Scheda ezredest (1815−1888)&nbsp;és Valentin Streffleur (1808−1870) domborzatábrázolási&nbsp;szakértőt, és az MTA Kézirattárában&nbsp;(Történelem. Reguly naplója, 8. r., 3.&nbsp;sz.) meglévő feljegyzései szerint alaposan tanulmányozta&nbsp;a térképfelvétel és a térképkészítés<br>eljárásait. Tanulmányai eredményének&nbsp;felhasználására már nem kerülhetett sor, mert&nbsp;éppen 150 évvel ezelőtt, 1858. augusztus 23-án&nbsp;váratlanul elhunyt.<br>
+A Hofmann-expedíció második kötetének&nbsp;megjelenése után az MTA történelemtudományi&nbsp;osztályának 1856. június 2-i ülésén Reguly&nbsp;bemutatta térképét, és ismertette annak készítési&nbsp;módját. A következő ülésen – június&nbsp;30-án – folytatta előadását, és mivel Redennek,&nbsp;a bécsi Földrajzi Társaság alelnökének szívességéből&nbsp;ekkorra már megkapta a Hofmannexpedíció&nbsp;térképét, a két térképet összehasonlíthatta.&nbsp;A bécsi Földrajzi Társaság 1857. január&nbsp;20-án tartott ülésén Reden is egybevetette&nbsp;a két térképet, és a használhatóság szempontjából&nbsp;Reguly térképét a Hofmann-expedíció&nbsp;térképe elé helyezte: „Összehasonlítottam a&nbsp;Reguly által készített térképvázlatot az expedíció&nbsp;később készült térképével és a pontos&nbsp;csillagászati megfigyelések előnyét az utóbbira&nbsp;nézve el kell ismernem. Reguly térképének&nbsp;ennek ellenére az a nagyobb érdeme, hogy a&nbsp;vízfolyásokat és hegyvonulatokat pontosabban&nbsp;ábrázolja, valamint az ott előforduló&nbsp;tárgyakat&nbsp;pontosabban megjelöli.” Akadémiai&nbsp;előadásainak szövege, amint arra Pápay is&nbsp;hivatkozik 1906-os dolgozatában, megvan az&nbsp;MTA Kézirattárában. (A Magy. Nyelvtud. 4.&nbsp;r., 5. sz. csomóban a június 2-i előadás a „t”&nbsp;jelzés alatt németül, az „x” jelzés alatt magyarul&nbsp;van meg, míg a június 30-i előadás szövege&nbsp;„b” jelzés alatt magyarul, a „c” jelzés alatt&nbsp;németül található.) Ismertetésével már Pápay&nbsp;is megpróbálkozott, azonban a kézirat annyira&nbsp;tele van javításokkal és pótlásokkal, hogy&nbsp;összefüggő ismertetésre nem volt alkalmas.&nbsp;Ezek a lapok valószínűleg Reguly előadásának&nbsp;első fogalmazványai voltak. A két akadémiai&nbsp;előadás szövegét 1955-ben Borbély „fejtette&nbsp;meg” Abella Miklós segítségével.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A két akadémiai előadás után Reguly nem&nbsp;foglalkozott többet térképével. A térképezés&nbsp;tudománya iránt azonban továbbra is érdeklődött.&nbsp;1856 őszén, bécsi tanulmányútján&nbsp;meglátogatta a híres katonai földrajzi intézetet,&nbsp;felkereste a legkiválóbb kartográfusokat,&nbsp;többek között Franz Hauslab táborszernagyot&nbsp;(1798−1883), Josef Scheda ezredest (1815−1888)&nbsp;és Valentin Streffleur (1808−1870) domborzatábrázolási&nbsp;szakértőt, és az MTA Kézirattárában&nbsp;(Történelem. Reguly naplója, 8. r., 3.&nbsp;sz.) meglévő feljegyzései szerint alaposan tanulmányozta&nbsp;a térképfelvétel és a térképkészítés<br>eljárásait. Tanulmányai eredményének&nbsp;felhasználására már nem kerülhetett sor, mert&nbsp;éppen 150 évvel ezelőtt, 1858. augusztus 23-án&nbsp;váratlanul elhunyt.<br>
 == ''Összegzés''<br>  ==

@@ 33. sor: / 33. sor: @@
 *Krai Tobolszka. Évszám nélkül. 1. Tsaft:&nbsp;Karta&nbsp;Tobolskova Okruga. Kéziratos tintarajz,&nbsp;42,8×35,5 cm. 2. Tsaft: Konda és&nbsp;mellékfolyói.&nbsp;Kéziratos tintarajz, 42,8×35,6&nbsp;cm. Helyrajzi feljegyzésekkel.<br>
-A vázlatokhoz csatolt jegyzetben Reguly leírja:&nbsp;„Abroszomon egész terület összesen tészen:&nbsp;vogul (vörös színbe foglalt) 3825 négyzetmérföld,&nbsp;osztják (zöld színbe foglalt) 2555 négyzetmérföld,&nbsp;(fehér színbe foglalt) 1590 négy&nbsp;zetmérföld, [együtt] 7970 négyzetmérföld.”&nbsp;(1 földrajzi mérföld = 1/15 egyenlítői fok, azaz&nbsp;7421 m; a bejelölt terület kb. 440 ezer km²-nek felel meg .)<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Az Orosz Földrajzi Társaság megalakulásakor&nbsp;(1845) felmerült az a gondolat, hogy az&nbsp;Északi-Urál kutatására és térképezésére expedíciót&nbsp;küldjenek ki. A felfedezőút szervezésének&nbsp;idején érkezett meg Reguly Pétervárra.&nbsp;Az ottani tudományos körök (Baer, Köppen&nbsp;és Struve akadémikusok) már előzőleg is tájékozva&nbsp;voltak útja eredményéről, és amikor<br>kutatóútjának befejezése után, 1846. augusztus&nbsp;25-én Pétervárra érkezett, felkérték, hogy&nbsp;gazdag helyrajzi anyagát ott dolgozza fel, és&nbsp;rajzolja meg az általa bejárt vidék térképét.&nbsp;Reguly az ajánlatot elfogadta – belátta, hogy&nbsp;sehol alkalmasabb hely nem kínálkozik munkája&nbsp;elkészítéséhez, mint Pétervár. Gyenge&nbsp;egészségi állapota miatt azonban csak 1847.&nbsp;január végére készült el német nyelvű térképével&nbsp;és a hozzá fűzött magyarázatokkal (MTA&nbsp;Kézirattár, Tört. Földr. 4. r., 1. sz.).<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A térkép az északi szélesség 58°−70°, és a&nbsp;keleti hosszúság 72°−89° között kb. 1,1 millió&nbsp;km² területet ölel fel. Ma már nagyon ritka,&nbsp;hazánkban csak az MTA Kézirattárában található&nbsp;([https://picasaweb.google.com/lh/photo/scvHs5srOEIGHQ0oGVrq_HcRsJOlYan33afi-1GC0ls?feat=directlink 3.],[https://picasaweb.google.com/lh/photo/EYKHlRt3YnAGUKmVNMUNAHcRsJOlYan33afi-1GC0ls?feat=directlink 4.] és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/zwUp_ShqIwa2PI97rH3b3ncRsJOlYan33afi-1GC0ls?feat=directlink 5.] ábra). Címe: Ethnographischgeographische<br>Karte des Nördlichen Ural Gebietes.&nbsp;Entworfen auf einer Reise in den Jahren 1844&nbsp;und 1845 von Anton v. Reguly. St. Petersburg&nbsp;1846. A kőnyomatos térkép kb. 1:1 200 000&nbsp;méretarányban, 16 negyedrét oldalon, 76×108&nbsp;cm nagyságban került ki a nyomdából. A&nbsp;térkép gazdag névrajza – közel hatszáz földrajzi&nbsp;nevet tartalmaz – megkönnyíti a rajta&nbsp;való eligazodást. A hegyeket csíkozással ábrázolja,&nbsp;magassági adatokat nem tüntet fel.&nbsp;Vízrajza igen bőséges, a kisebb hegyi patakokra&nbsp;is kiterjed. Az úthálózat bemutatására&nbsp;háromféle megkülönböztetést használ, saját&nbsp;útvonalát nyilakkal ellátott vonallal jelzi. Különleges&nbsp;gonddal tünteti fel a településeket, a&nbsp;nagyobbak jelölésére körök kombinációját&nbsp;használja. Meghatározó tartalma Reguly térképének&nbsp;a néprajzi határoknak és a földművelés&nbsp;és állattenyésztés határának bemutatása.<br>A térkép tartalmát Márton Mátyás tanulmánya&nbsp;dolgozta fel (Márton, 2008).<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Reguly térképének megjelenését nagy&nbsp;örömmel fogadták a pétervári tudományos&nbsp;körök. Még azon frissiben méltatta a térképet&nbsp;a St. Petersburger Zeitung 20. száma. Többek&nbsp;között azt írják róla, hogy „Reguly lankadatlan&nbsp;szorgalommal vizsgálta és megfigyelte a&nbsp;vogulok országát és népét, akiket ő a magyarok&nbsp;legközelebbi nyelvrokonainak tart. Térképével<br>és a hozzáfűzött magyarázatokkal&nbsp;Oroszország&nbsp;néprajzának és földrajzának tudományában&nbsp;egy meglehetősen nagy terra<br>incognita felfedezője lett.” A térképet a Földrajzi&nbsp;Társaság által 1847-ben az Északi-Urál&nbsp;feltárására kiküldött Hofmann-expedíció&nbsp;eredménnyel használta (Ernst Hofmann&nbsp;[Ernszt Karlovics Gofman], 1801–1871). Az&nbsp;expedíció vezetése több példányban sokszorosította,&nbsp;és minden tagja kapott belőle – így&nbsp;a térkép az expedíció útikalauza lett.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Tudománytörténeti érdekesség, hogy a&nbsp;kutatóút tudományos eredményeit tartalmazó&nbsp;első kötetben elmulasztottak megemlékezni&nbsp;Regulyról (Kowalski 1853). Az expedíció&nbsp;186 földrajzi helymeghatározást és 72 tengerszintfeletti&nbsp;magasságmérést végzett, és elkészítette&nbsp;az Északi-Urál és a tengerparti Paj-Hoj-hátság részletes térképét. A leírásban az&nbsp;olvasható, hogy a térképet Ivanov és Berejnih&nbsp;kormányosok 1821−1828. évi partfelmérési<br>adatainak, valamint Kruzenstern 1843-ban&nbsp;végzett felméréseinek felhasználásával teljesen&nbsp;a kutatók megfigyelései alapján készítették.&nbsp;Regulyt nem említették, pedig térképe nagy&nbsp;segítséget jelentett számukra. (Az expedíció&nbsp;egyetlen magyarországi térképe Pápay József&nbsp;hagyatékából került a debreceni Református&nbsp;Kollégium Könyvtárába.) Amint Reguly az<br>első kötet megjelenéséről értesült, 1853. március&nbsp;15-én levelet írt Pétervárra. Aziránt érdeklődött,&nbsp;hogyan használták fel az általa nyújtott&nbsp;adatokat. Amikor megtudta, hogy az expedíció&nbsp;a nyomtatásban megjelent leírásában&nbsp;nem emlékezett meg róla, nagyon megsértődött&nbsp;(MTA Kézirattár, Reguly hagyatéka, 131.&nbsp;levél). Hofmann ezredes, a kutatás vezetője&nbsp;a második kötetben jóvátette a mulasztást, és&nbsp;elismerte Reguly érdemeit. Könyve bevezetésében&nbsp;megírta, hogy Reguly kérésükre nemcsak&nbsp;megfigyelései eredményét bocsátotta&nbsp;rendelkezésükre, hanem Lüttke admirális&nbsp;kívánságára az Északi-Urál térképét is elkészítette. Ez nagy hasznára volt az expedíciónak,&nbsp;mert hegyek és folyók nevének tömegét,&nbsp;települések helyét és elnevezését jegyezte fel.&nbsp;Hogy az expedíció részéről adott elégtétel&nbsp;teljes&nbsp;legyen, az MTA könyvtára részére küldött<br>kötet belső lapjára Hofmann sajátkezű&nbsp;ajánlósorokat írt, amelyben elismerte Reguly&nbsp;érdemeit.<br>
+A vázlatokhoz csatolt jegyzetben Reguly leírja:&nbsp;„Abroszomon egész terület összesen tészen:&nbsp;vogul (vörös színbe foglalt) 3825 négyzetmérföld,&nbsp;osztják (zöld színbe foglalt) 2555 négyzetmérföld,&nbsp;(fehér színbe foglalt) 1590 négy&nbsp;zetmérföld, [együtt] 7970 négyzetmérföld.”&nbsp;(1 földrajzi mérföld = 1/15 egyenlítői fok, azaz&nbsp;7421 m; a bejelölt terület kb. 440 ezer km²-nek felel meg .)<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Az Orosz Földrajzi Társaság megalakulásakor&nbsp;(1845) felmerült az a gondolat, hogy az&nbsp;Északi-Urál kutatására és térképezésére expedíciót&nbsp;küldjenek ki. A felfedezőút szervezésének&nbsp;idején érkezett meg Reguly Pétervárra.&nbsp;Az ottani tudományos körök (Baer, Köppen&nbsp;és Struve akadémikusok) már előzőleg is tájékozva&nbsp;voltak útja eredményéről, és amikor<br>kutatóútjának befejezése után, 1846. augusztus&nbsp;25-én Pétervárra érkezett, felkérték, hogy&nbsp;gazdag helyrajzi anyagát ott dolgozza fel, és&nbsp;rajzolja meg az általa bejárt vidék térképét.&nbsp;Reguly az ajánlatot elfogadta – belátta, hogy&nbsp;sehol alkalmasabb hely nem kínálkozik munkája&nbsp;elkészítéséhez, mint Pétervár. Gyenge&nbsp;egészségi állapota miatt azonban csak 1847.&nbsp;január végére készült el német nyelvű térképével&nbsp;és a hozzá fűzött magyarázatokkal (MTA&nbsp;Kézirattár, Tört. Földr. 4. r., 1. sz.).<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A térkép az északi szélesség 58°−70°, és a&nbsp;keleti hosszúság 72°−89° között kb. 1,1 millió&nbsp;km² területet ölel fel. Ma már nagyon ritka,&nbsp;hazánkban csak az MTA Kézirattárában található&nbsp;([https://picasaweb.google.com/lh/photo/scvHs5srOEIGHQ0oGVrq_HcRsJOlYan33afi-1GC0ls?feat=directlink 3.],[https://picasaweb.google.com/lh/photo/EYKHlRt3YnAGUKmVNMUNAHcRsJOlYan33afi-1GC0ls?feat=directlink 4.] és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/zwUp_ShqIwa2PI97rH3b3ncRsJOlYan33afi-1GC0ls?feat=directlink 5.] ábra). Címe: Ethnographischgeographische<br>Karte des Nördlichen Ural Gebietes.&nbsp;Entworfen auf einer Reise in den Jahren 1844&nbsp;und 1845 von Anton v. Reguly. St. Petersburg&nbsp;1846. A kőnyomatos térkép kb. 1:1 200 000&nbsp;méretarányban, 16 negyedrét oldalon, 76×108&nbsp;cm nagyságban került ki a nyomdából. A&nbsp;térkép gazdag névrajza – közel hatszáz földrajzi&nbsp;nevet tartalmaz – megkönnyíti a rajta&nbsp;való eligazodást. A hegyeket csíkozással ábrázolja,&nbsp;magassági adatokat nem tüntet fel.&nbsp;Vízrajza igen bőséges, a kisebb hegyi patakokra&nbsp;is kiterjed. Az úthálózat bemutatására&nbsp;háromféle megkülönböztetést használ, saját&nbsp;útvonalát nyilakkal ellátott vonallal jelzi. Különleges&nbsp;gonddal tünteti fel a településeket, a&nbsp;nagyobbak jelölésére körök kombinációját&nbsp;használja. Meghatározó tartalma Reguly térképének&nbsp;a néprajzi határoknak és a földművelés&nbsp;és állattenyésztés határának bemutatása.<br>A térkép tartalmát Márton Mátyás tanulmánya&nbsp;dolgozta fel (Márton, 2008).<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Reguly térképének megjelenését nagy&nbsp;örömmel fogadták a pétervári tudományos&nbsp;körök. Még azon frissiben méltatta a térképet&nbsp;a St. Petersburger Zeitung 20. száma. Többek&nbsp;között azt írják róla, hogy „Reguly lankadatlan&nbsp;szorgalommal vizsgálta és megfigyelte a&nbsp;vogulok országát és népét, akiket ő a magyarok&nbsp;legközelebbi nyelvrokonainak tart. Térképével&nbsp;és a hozzáfűzött magyarázatokkal&nbsp;Oroszország&nbsp;néprajzának és földrajzának tudományában&nbsp;egy meglehetősen nagy terra<br>incognita felfedezője lett.” A térképet a Földrajzi&nbsp;Társaság által 1847-ben az Északi-Urál&nbsp;feltárására kiküldött Hofmann-expedíció&nbsp;eredménnyel használta (Ernst Hofmann&nbsp;[Ernszt Karlovics Gofman], 1801–1871). Az&nbsp;expedíció vezetése több példányban sokszorosította,&nbsp;és minden tagja kapott belőle – így&nbsp;a térkép az expedíció útikalauza lett.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Tudománytörténeti érdekesség, hogy a&nbsp;kutatóút tudományos eredményeit tartalmazó&nbsp;első kötetben elmulasztottak megemlékezni&nbsp;Regulyról (Kowalski 1853). Az expedíció&nbsp;186 földrajzi helymeghatározást és 72 tengerszintfeletti&nbsp;magasságmérést végzett, és elkészítette&nbsp;az Északi-Urál és a tengerparti Paj-Hoj-hátság részletes térképét. A leírásban az&nbsp;olvasható, hogy a térképet Ivanov és Berejnih&nbsp;kormányosok 1821−1828. évi partfelmérési<br>adatainak, valamint Kruzenstern 1843-ban&nbsp;végzett felméréseinek felhasználásával teljesen&nbsp;a kutatók megfigyelései alapján készítették.&nbsp;Regulyt nem említették, pedig térképe nagy&nbsp;segítséget jelentett számukra. (Az expedíció&nbsp;egyetlen magyarországi térképe [[Pápay_József|Pápay József]]&nbsp;hagyatékából került a debreceni Református&nbsp;Kollégium Könyvtárába.) Amint Reguly az<br>első kötet megjelenéséről értesült, 1853. március&nbsp;15-én levelet írt Pétervárra. Aziránt érdeklődött,&nbsp;hogyan használták fel az általa nyújtott&nbsp;adatokat. Amikor megtudta, hogy az expedíció&nbsp;a nyomtatásban megjelent leírásában&nbsp;nem emlékezett meg róla, nagyon megsértődött&nbsp;(MTA Kézirattár, Reguly hagyatéka, 131.&nbsp;levél). Hofmann ezredes, a kutatás vezetője&nbsp;a második kötetben jóvátette a mulasztást, és&nbsp;elismerte Reguly érdemeit. Könyve bevezetésében&nbsp;megírta, hogy Reguly kérésükre nemcsak&nbsp;megfigyelései eredményét bocsátotta&nbsp;rendelkezésükre, hanem Lüttke admirális&nbsp;kívánságára az Északi-Urál térképét is elkészítette. Ez nagy hasznára volt az expedíciónak,&nbsp;mert hegyek és folyók nevének tömegét,&nbsp;települések helyét és elnevezését jegyezte fel.&nbsp;Hogy az expedíció részéről adott elégtétel&nbsp;teljes&nbsp;legyen, az MTA könyvtára részére küldött<br>kötet belső lapjára Hofmann sajátkezű&nbsp;ajánlósorokat írt, amelyben elismerte Reguly&nbsp;érdemeit.<br>
 == ''Reguly akadémiai előadása térképéről''<br>  ==

@@ 13. sor: / 13. sor: @@
 == ''Reguly térképének forrásai''<br>  ==
-Reguly Antal felhasználta mindazokat a térképeket,&nbsp;amelyek a 19. század elején az Északi-Urálról megjelentek.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Térképének északi partvonalát Ivanov&nbsp;kormányos Pecsora és az Ob folyók torkolata&nbsp;közti felmérése alapján, a Tengerészeti Minisztérium&nbsp;Vízrajzi Osztályának 1843-ban&nbsp;kiadott térképe felhasználásával készítette el.&nbsp;A keleti határt két kutató, a német Adolf Erman&nbsp;(1806−1877) az Ob folyó melletti Obdorszk&nbsp;(1933-tól Szalehard) és Berezov (mai&nbsp;néven Berezjovo) települések, illetve az orosz&nbsp;csillagász, Vaszilij Fjodorov (1802−1855) Tobolszk&nbsp;városának csillagászati helymeghatározása&nbsp;alapján rajzolta meg. A déli határvonalat&nbsp;ugyancsak Fjodorovnak a Tura folyó&nbsp;melletti Turinszk és Bogolovszk csillagászati&nbsp;helymeghatározása alapján tűzte ki. A nyugati&nbsp;határt Paul von Kruzensternnek (1809−1881)&nbsp;1843-ban a Pecsora folyóról készített felvétele&nbsp;alapján ábrázolta (Keyserling 1846). Az Usza&nbsp;folyót szintén erről a térképről vázolta fel.&nbsp;Ennek térképezését Popov mérnök alezredes&nbsp;még 1806-ban elvégezte (Stuckenberg 1841).&nbsp;Felhasználta még a permi kormányzótól&nbsp;kapott ún. Laszkij-féle térképet is, amelynek&nbsp;kéziratos példánya megvan Reguly hagyatékában&nbsp;(Borbély Andor közlése szerint MTA&nbsp;Kézirattára, Tört. Földr. 4. r., 2. sz.). Az orosz&nbsp;szövegű kéziratos térkép címe A permi kormányzóság&nbsp;térképe, 1843 (Borbély 1955). A&nbsp;térképet&nbsp;a kormányzóság hivatalnokai készítették&nbsp;el számára a permi tartományi helynévlistával&nbsp;együtt. Az adatokat Reguly felhasználta&nbsp;térképén a néprajzi határok ábrázolásánál.&nbsp;(A Laszkij-féle térkép az É. sz. 54°−62°,&nbsp;és a ferrói hosszúság 68°−86° közti területet&nbsp;ábrázolja. Ferro − mai néven Hierro − a Kanári-szigetek tagja, és Greenwichtől csaknem&nbsp;17° 40’-nyire nyugatra fekszik.)<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Reguly említést tesz még néhány térképről,&nbsp;amelyeket főleg utazásainál használt fel.&nbsp;Toldy Ferenchez intézett 1847. október 27-i&nbsp;levelében ezeket a térképeket az MTA Könyvtárának&nbsp;ajándékozta. Így a Schubert-féle térképek&nbsp;hat szelvényét említi a Volga vidékéről,&nbsp;és egy svéd térképet a Lappföldről (Theodor&nbsp;Friedrich Schubert [Fjodor Subert], 1789−1865).&nbsp;Schubert lapjairól megjegyzi, hogy „ez jelenleg&nbsp;Oroszország legteljesebb térképe, amelybe&nbsp;a legutolsó felmérések is be vannak dolgozva.”&nbsp;Hatvan lapból álló térképműve&nbsp;Bonne-féle vetületben, 1:420 000 méretarányban&nbsp;az 1821−1839 közötti években készült. A&nbsp;minden tekintetben kiváló munka csak az&nbsp;Európai-Oroszország 1:420 000 méretarányú,&nbsp;152 szelvényből álló, ún. „tízversztes térképének”&nbsp;(1 hüvelyk&nbsp;: 10 verszt) 1865−1871-es&nbsp;megjelenése<br>után avult el (1 hüvelyk = 2,54&nbsp;cm, 1 verszt = 1067 m).<br>
+Reguly Antal felhasználta mindazokat a térképeket,&nbsp;amelyek a 19. század elején az Északi-Urálról megjelentek.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Térképének északi partvonalát Ivanov&nbsp;kormányos Pecsora és az Ob folyók torkolata&nbsp;közti felmérése alapján, a Tengerészeti Minisztérium&nbsp;Vízrajzi Osztályának 1843-ban&nbsp;kiadott térképe felhasználásával készítette el.&nbsp;A keleti határt két kutató, a német [http://mult-kor.hu/cikk.php?id=13601 Adolf Erman]&nbsp;(1806−1877) az Ob folyó melletti Obdorszk&nbsp;(1933-tól Szalehard) és Berezov (mai&nbsp;néven Berezjovo) települések, illetve az orosz&nbsp;csillagász, Vaszilij Fjodorov (1802−1855) Tobolszk&nbsp;városának csillagászati helymeghatározása&nbsp;alapján rajzolta meg. A déli határvonalat&nbsp;ugyancsak Fjodorovnak a Tura folyó&nbsp;melletti Turinszk és Bogolovszk csillagászati&nbsp;helymeghatározása alapján tűzte ki. A nyugati&nbsp;határt Paul von Kruzensternnek (1809−1881)&nbsp;1843-ban a Pecsora folyóról készített felvétele&nbsp;alapján ábrázolta (Keyserling 1846). Az Usza&nbsp;folyót szintén erről a térképről vázolta fel.&nbsp;Ennek térképezését Popov mérnök alezredes&nbsp;még 1806-ban elvégezte (Stuckenberg 1841).&nbsp;Felhasználta még a permi kormányzótól&nbsp;kapott ún. Laszkij-féle térképet is, amelynek&nbsp;kéziratos példánya megvan Reguly hagyatékában&nbsp;(Borbély Andor közlése szerint MTA&nbsp;Kézirattára, Tört. Földr. 4. r., 2. sz.). Az orosz&nbsp;szövegű kéziratos térkép címe A permi kormányzóság&nbsp;térképe, 1843 (Borbély 1955). A&nbsp;térképet&nbsp;a kormányzóság hivatalnokai készítették&nbsp;el számára a permi tartományi helynévlistával&nbsp;együtt. Az adatokat Reguly felhasználta&nbsp;térképén a néprajzi határok ábrázolásánál.&nbsp;(A Laszkij-féle térkép az É. sz. 54°−62°,&nbsp;és a ferrói hosszúság 68°−86° közti területet&nbsp;ábrázolja. Ferro − mai néven Hierro − a Kanári-szigetek tagja, és Greenwichtől csaknem&nbsp;17° 40’-nyire nyugatra fekszik.)<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Reguly említést tesz még néhány térképről,&nbsp;amelyeket főleg utazásainál használt fel.&nbsp;[http://hu.wikipedia.org/wiki/Toldy_Ferenc Toldy Ferenc]hez intézett 1847. október 27-i&nbsp;levelében ezeket a térképeket az MTA Könyvtárának&nbsp;ajándékozta. Így a Schubert-féle térképek&nbsp;hat szelvényét említi a Volga vidékéről,&nbsp;és egy svéd térképet a Lappföldről (Theodor&nbsp;Friedrich Schubert [Fjodor Subert], 1789−1865).&nbsp;Schubert lapjairól megjegyzi, hogy „ez jelenleg&nbsp;Oroszország legteljesebb térképe, amelybe&nbsp;a legutolsó felmérések is be vannak dolgozva.”&nbsp;Hatvan lapból álló térképműve&nbsp;Bonne-féle vetületben, 1:420 000 méretarányban&nbsp;az 1821−1839 közötti években készült. A&nbsp;minden tekintetben kiváló munka csak az&nbsp;Európai-Oroszország 1:420 000 méretarányú,&nbsp;152 szelvényből álló, ún. „tízversztes térképének”&nbsp;(1 hüvelyk&nbsp;: 10 verszt) 1865−1871-es&nbsp;megjelenése<br>után avult el (1 hüvelyk = 2,54&nbsp;cm, 1 verszt = 1067 m).<br>
 == ''Reguly Antal térképe''<br>  ==

@@ 9. sor: / 9. sor: @@
 == ''A korai ábrázolások''<br>  ==
-Míg Európa felfedező népei Kelet-Ázsia felé&nbsp;a tengeren keresték az utat, addig az oroszok&nbsp;helyzeti előnyüket kihasználva lassanként&nbsp;birtokba vették Kelet-Európa végtelen síkságait,&nbsp;és elérték az Urált – a „Nagy Sziklát”,&nbsp;ahogy akkor nevezték.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Európa népeinek a 16. századig meglehetősen&nbsp;kezdetleges elképzelései voltak az orosz&nbsp;állapotokról. Oroszországról az első megbízható&nbsp;híranyagot [http://finnugor.elte.hu/fgralap/nepekesnyelvekanyagok/eletrajzok/Herberstein.htm Sigismund Herberstein]&nbsp;(1486−1566) német követ hozta, aki először&nbsp;1517-ben, majd 1525-ben járt az országban,&nbsp;hogy az orosz és lengyel fél között békét közvetítsen.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;[http://finnugor.elte.hu/fgralap/nepekesnyelvekanyagok/eletrajzok/Herberstein.htm Herberstein] figyelő szemmel tanulmányozta&nbsp;az ország földrajzát, és tapasztalatait&nbsp;1549-ben latin nyelvű könyvben adta ki&nbsp;(Herberstein 1549). Művéhez térképet is mellékelt.&nbsp;Ez az első fontos munka, amely Nyugat-Európával megismertette Oroszországot.&nbsp;A térkép helyesbítette az ókori és középkori&nbsp;geográfusoknak még [http://hu.wikipedia.org/wiki/Ptolemaiosz_vil%C3%A1gt%C3%A9rk%C3%A9pe Ptolemaiosztól] örökölt&nbsp;tévedését. Oroszország hegységeit „Hiperborei&nbsp;Mont” néven a Jeges-tenger partján kezdődő&nbsp;és Ny−K-i irányban húzódó láncként jelölték.&nbsp;A Szarmata-síkság közepére egy nem létező&nbsp;„Riphei Montes” hegységet rajzoltak. A 15.&nbsp;században&nbsp;az orosz síkság közepén több nagy&nbsp;tavat feltételeztek, és ebből eredeztették Kelet-Európa nagyobb folyóit.&nbsp;Herberstein térképét orosz forrásanyagok&nbsp;igénybevételével készítette el. Térképe volt az&nbsp;Klinghammer – Gercsák • Reguly Antal észak-uráli térképezése&nbsp;első, amely az Urál-hegységet helyesen, meridionális&nbsp;irányban húzódó hegyláncnak&nbsp;tüntette fel. Ez a térkép lett forrása a 16. század&nbsp;nagy németalföldi kartográfusainak, Orteliusnak&nbsp;és Mercatornak, akik ennek alapján&nbsp;szerkesztették atlaszuk lapjait. A 17. századi&nbsp;cári birodalomban egymás után készültek&nbsp;térképek. Pjotr Godunov (?−1670) 1629-ben&nbsp;és 1667-ben, Szemjon Remezov (1642−1720&nbsp;után) 1672-ben és 1698-ban adott ki térképet,&nbsp;amelyen Szibériát és az Urál-hegységet ábrázolták.&nbsp;Az 1629-es Godunov-féle térképnek&nbsp;nyoma veszett, a többi térkép másolatokban&nbsp;maradt fenn. Az 1667. évi Godunov-térkép&nbsp;az Urál-hegységet a valóságnak megfelelő&nbsp;irányban ábrázolja. A közel négyzet alakú, 38x 30 cm méretű térkép déli tájolású. Míg Leo&nbsp;Bagrow mint Remezov térképét közli (Bagrow&nbsp;1952), addig Konsztantyin Szaliscsev&nbsp;Godunov&nbsp;térképének jelöli (Szaliscsev 1953).<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A 18. század elején Ivan Kirilov (1689−1737)&nbsp;hozzáfogott az orosz birodalom atlaszának&nbsp;elkészítéséhez. Atlaszát 1734-ben, tizenöt térképpel&nbsp;adta ki (Kyrilow 1734). Az Urál vonulatát&nbsp;kis árnyékolt kupacokkal jelezte.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Az Urál-hegység ábrázolása további fejlődést&nbsp;mutat az Orosz Tudományos Akadémia&nbsp;1745-ben elkészült Orosz atlasz-ának térképlapján.&nbsp;A térkép hegyábrázolása jellegzetesen&nbsp;kupacos, az Ob folyó torkolati kanyarulatát&nbsp;helyesen ábrázolja (De L’Isle, 1745). Az atlasz&nbsp;szerkesztését a francia Joseph-Nicolas Delisle&nbsp;(De L’Isle) (1688−1768) kezdte el, de késedelme<br>miatt kivették a kezéből a vezetést, és az&nbsp;Orosz Tudományos Akadémián megalapított&nbsp;Földrajzi Szakosztály vette át az irányítást. Az&nbsp;atlasz 1745-ben latin és francia nyelven is&nbsp;megjelent.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Oroszország térképi ábrázolásának kiteljesedése&nbsp;Mihail Lomonoszov (1711−1765)&nbsp;nevéhez&nbsp;fűződik. A jeles tudós 1758-ban állt&nbsp;az akadémia Földrajzi Szakosztályának élére,&nbsp;és fő feladatának az Orosz atlasz helyesbített,&nbsp;új kiadását tekintette. A szakosztály hatalmas&nbsp;munkát végzett, 250 (!) térkép összeállítását&nbsp;és kiadását gondozta.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A 18. század második felében a birodalomban&nbsp;megindult vízszabályozási és útépítési&nbsp;munkálatokat, a természeti kincsek feltárását&nbsp;irányító hivatalok is önálló térképezésbe&nbsp;kezdtek. A térképezés a 19. század elejére&nbsp;sokoldalúvá vált.<br>
+Míg Európa felfedező népei Kelet-Ázsia felé&nbsp;a tengeren keresték az utat, addig az oroszok&nbsp;helyzeti előnyüket kihasználva lassanként&nbsp;birtokba vették Kelet-Európa végtelen síkságait,&nbsp;és elérték az Urált – a „Nagy Sziklát”,&nbsp;ahogy akkor nevezték.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Európa népeinek a 16. századig meglehetősen&nbsp;kezdetleges elképzelései voltak az orosz&nbsp;állapotokról. Oroszországról az első megbízható&nbsp;híranyagot [http://finnugor.elte.hu/fgralap/nepekesnyelvekanyagok/eletrajzok/Herberstein.htm Sigismund Herberstein]&nbsp;(1486−1566) német követ hozta, aki először&nbsp;1517-ben, majd 1525-ben járt az országban,&nbsp;hogy az orosz és lengyel fél között békét közvetítsen.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;[http://finnugor.elte.hu/fgralap/nepekesnyelvekanyagok/eletrajzok/Herberstein.htm Herberstein] figyelő szemmel tanulmányozta&nbsp;az ország földrajzát, és tapasztalatait&nbsp;1549-ben latin nyelvű könyvben adta ki&nbsp;(Herberstein 1549). Művéhez térképet is mellékelt.&nbsp;Ez az első fontos munka, amely Nyugat-Európával megismertette Oroszországot.&nbsp;A térkép helyesbítette az ókori és középkori&nbsp;geográfusoknak még [http://hu.wikipedia.org/wiki/Ptolemaiosz_vil%C3%A1gt%C3%A9rk%C3%A9pe Ptolemaiosztól] örökölt&nbsp;tévedését. Oroszország hegységeit „Hiperborei&nbsp;Mont” néven a Jeges-tenger partján kezdődő&nbsp;és Ny−K-i irányban húzódó láncként jelölték.&nbsp;A Szarmata-síkság közepére egy nem létező&nbsp;„Riphei Montes” hegységet rajzoltak. A 15.&nbsp;században&nbsp;az orosz síkság közepén több nagy&nbsp;tavat feltételeztek, és ebből eredeztették Kelet-Európa nagyobb folyóit.&nbsp;Herberstein térképét orosz forrásanyagok&nbsp;igénybevételével készítette el. Térképe volt az első, amely az Urál-hegységet helyesen, meridionális&nbsp;irányban húzódó hegyláncnak&nbsp;tüntette fel. Ez a térkép lett forrása a 16. század&nbsp;nagy németalföldi kartográfusainak, [http://lazarus.elte.hu/hun/digkonyv/szakdolg/kzsolt/tema/htm/ortelius.htm Ortelius]nak&nbsp;és [http://lazarus.elte.hu/hun/digkonyv/szakdolg/kzsolt/tema/htm/mercator.htm Mercator]nak, akik ennek alapján&nbsp;szerkesztették atlaszuk lapjait. A 17. századi&nbsp;cári birodalomban egymás után készültek&nbsp;térképek. Pjotr Godunov (?−1670) 1629-ben&nbsp;és 1667-ben, Szemjon Remezov (1642−1720&nbsp;után) 1672-ben és 1698-ban adott ki térképet,&nbsp;amelyen Szibériát és az Urál-hegységet ábrázolták.&nbsp;Az 1629-es Godunov-féle térképnek&nbsp;nyoma veszett, a többi térkép másolatokban&nbsp;maradt fenn. Az 1667. évi Godunov-térkép&nbsp;az Urál-hegységet a valóságnak megfelelő&nbsp;irányban ábrázolja. A közel négyzet alakú, 38x 30 cm méretű térkép déli tájolású. Míg Leo&nbsp;Bagrow mint Remezov térképét közli (Bagrow&nbsp;1952), addig Konsztantyin Szaliscsev&nbsp;Godunov&nbsp;térképének jelöli (Szaliscsev 1953).<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A 18. század elején Ivan Kirilov (1689−1737)&nbsp;hozzáfogott az orosz birodalom atlaszának&nbsp;elkészítéséhez. Atlaszát 1734-ben, tizenöt térképpel&nbsp;adta ki (Kyrilow 1734). Az Urál vonulatát&nbsp;kis árnyékolt kupacokkal jelezte.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Az Urál-hegység ábrázolása további fejlődést&nbsp;mutat az Orosz Tudományos Akadémia&nbsp;1745-ben elkészült Orosz atlasz-ának térképlapján.&nbsp;A térkép hegyábrázolása jellegzetesen&nbsp;kupacos, az Ob folyó torkolati kanyarulatát&nbsp;helyesen ábrázolja (De L’Isle, 1745). Az atlasz&nbsp;szerkesztését a francia [http://www.kfki.hu/physics/historia/historia/egyen.php?namenev=delisle&nev5=Delisle,+Joseph-Nicolas Joseph-Nicolas Delisle]&nbsp;(De L’Isle) (1688−1768) kezdte el, de késedelme<br>miatt kivették a kezéből a vezetést, és az&nbsp;Orosz Tudományos Akadémián megalapított&nbsp;Földrajzi Szakosztály vette át az irányítást. Az&nbsp;atlasz 1745-ben latin és francia nyelven is&nbsp;megjelent.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Oroszország térképi ábrázolásának kiteljesedése&nbsp;[http://www.kfki.hu/chemonet/hun/olvaso/histchem/mol/lomon.html Mihail Lomonoszov] (1711−1765)&nbsp;nevéhez&nbsp;fűződik. A jeles tudós 1758-ban állt&nbsp;az akadémia Földrajzi Szakosztályának élére,&nbsp;és fő feladatának az Orosz atlasz helyesbített,&nbsp;új kiadását tekintette. A szakosztály hatalmas&nbsp;munkát végzett, 250 (!) térkép összeállítását&nbsp;és kiadását gondozta.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A 18. század második felében a birodalomban&nbsp;megindult vízszabályozási és útépítési&nbsp;munkálatokat, a természeti kincsek feltárását&nbsp;irányító hivatalok is önálló térképezésbe&nbsp;kezdtek. A térképezés a 19. század elejére&nbsp;sokoldalúvá vált.<br>
 == ''Reguly térképének forrásai''<br>  ==

@@ 17. sor: / 17. sor: @@
 == ''Reguly Antal térképe''<br>  ==
-Ezek a térképek álltak Reguly rendelkezésére,&nbsp;amikor északi-uráli útja során 1843-ban a&nbsp;vogulok földjére érkezett. Reguly az általa&nbsp;bejárt területről térképvázlatokat készített (az&nbsp;MTA Kézirattárában a M. Nyelvtud. 4. r., 5&nbsp;sz. alatt öt darab vázlata található.). Regulynak&nbsp;az volt a szándéka vázlataival, hogy azokat a&nbsp;bejárt terület néprajzi térképének elkészítéséhez&nbsp;felhasználja (1. és 2. ábra). Ezek a vázlatok&nbsp;a hozzájuk tartozó feljegyzésekkel együtt igen&nbsp;jó térképi alapanyagok, és mint az Északi-Urál első részletes térképezési emlékei különös&nbsp;érdeklődésre tarthatnak számot. Borbély<br>Andor 1955-ös tanulmányában a vázlatok&nbsp;részletes leírását adja:
+Ezek a térképek álltak Reguly rendelkezésére,&nbsp;amikor északi-uráli útja során 1843-ban a&nbsp;vogulok földjére érkezett. Reguly az általa&nbsp;bejárt területről térképvázlatokat készített (az&nbsp;MTA Kézirattárában a M. Nyelvtud. 4. r., 5&nbsp;sz. alatt öt darab vázlata található.). Regulynak&nbsp;az volt a szándéka vázlataival, hogy azokat a&nbsp;bejárt terület néprajzi térképének elkészítéséhez&nbsp;felhasználja ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-8JRnbGIxwA-6mXmdPv6SncRsJOlYan33afi-1GC0ls?feat=directlink 1.] és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/aeURfz0hu-jZXJIYo4gGincRsJOlYan33afi-1GC0ls?feat=directlink 2.] ábra). Ezek a vázlatok&nbsp;a hozzájuk tartozó feljegyzésekkel együtt igen&nbsp;jó térképi alapanyagok, és mint az Északi-Urál első részletes térképezési emlékei különös&nbsp;érdeklődésre tarthatnak számot. Borbély<br>Andor 1955-ös tanulmányában a vázlatok&nbsp;részletes leírását adja:
 *No. 1 „Das Gebiet der Oberen Lozva.” 1844,&nbsp;kéziratos tintarajz, 22,3×35,3 cm, méretaránya&nbsp;7,1 cm&nbsp;: 60 verszt. A nyelvhatárok&nbsp;piros-kék színnel jelöltek.
@@ 23. sor: / 23. sor: @@
 *No. 3 „Manysi oder Wogulen. Das Flussgebiet&nbsp;der Tavda und Konda mit einheimischen&nbsp;und russischen Namen.” 1844,
-kéziratos tintarajz, 48,8×35,6 cm, méretaránya&nbsp;6,8 cm&nbsp;: 100 verszt. Piros-kék nyelvhatárokkal,&nbsp;helyrajzi bejegyzésekkel. (1.&nbsp;ábra)
+kéziratos tintarajz, 48,8×35,6 cm, méretaránya&nbsp;6,8 cm&nbsp;: 100 verszt. Piros-kék nyelvhatárokkal,&nbsp;helyrajzi bejegyzésekkel. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/-8JRnbGIxwA-6mXmdPv6SncRsJOlYan33afi-1GC0ls?feat=directlink 1.&nbsp;ábra])
 *No. 4 „Quellengebiet der nördl. Sossva des&nbsp;Pelim und der Tapsija.” 1845, kéziratos tintarajz,&nbsp;35,6×43,4 cm, méretarány nélkül. &nbsp;<br>
-*No. 5 „Übersicht des ostjakischen und samojidischen&nbsp;Uralgebietes.” 1845, kéziratos&nbsp;ceruzarajz helyenként tintával utána húzva,&nbsp;43,6×48,5 cm, méretarány nélkül. Bőséges&nbsp;helyrajzi feljegyzésekkel. (2. ábra)&nbsp;
+*No. 5 „Übersicht des ostjakischen und samojidischen&nbsp;Uralgebietes.” 1845, kéziratos&nbsp;ceruzarajz helyenként tintával utána húzva,&nbsp;43,6×48,5 cm, méretarány nélkül. Bőséges&nbsp;helyrajzi feljegyzésekkel. ([https://picasaweb.google.com/lh/photo/aeURfz0hu-jZXJIYo4gGincRsJOlYan33afi-1GC0ls?feat=directlink 2. ábra])&nbsp;
 A felsoroltakon kívül Borbély még a következő&nbsp;vázlatokat találta a Reguly-féle hagyatékcsomóban:&nbsp;
@@ 33. sor: / 33. sor: @@
 *Krai Tobolszka. Évszám nélkül. 1. Tsaft:&nbsp;Karta&nbsp;Tobolskova Okruga. Kéziratos tintarajz,&nbsp;42,8×35,5 cm. 2. Tsaft: Konda és&nbsp;mellékfolyói.&nbsp;Kéziratos tintarajz, 42,8×35,6&nbsp;cm. Helyrajzi feljegyzésekkel.<br>
-A vázlatokhoz csatolt jegyzetben Reguly leírja:&nbsp;„Abroszomon egész terület összesen tészen:&nbsp;vogul (vörös színbe foglalt) 3825 négyzetmérföld,&nbsp;osztják (zöld színbe foglalt) 2555 négyzetmérföld,&nbsp;(fehér színbe foglalt) 1590 négy&nbsp;zetmérföld, [együtt] 7970 négyzetmérföld.”&nbsp;(1 földrajzi mérföld = 1/15 egyenlítői fok, azaz&nbsp;7421 m; a bejelölt terület kb. 440 ezer km²-nek felel meg .)<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Az Orosz Földrajzi Társaság megalakulásakor&nbsp;(1845) felmerült az a gondolat, hogy az&nbsp;Északi-Urál kutatására és térképezésére expedíciót&nbsp;küldjenek ki. A felfedezőút szervezésének&nbsp;idején érkezett meg Reguly Pétervárra.&nbsp;Az ottani tudományos körök (Baer, Köppen&nbsp;és Struve akadémikusok) már előzőleg is tájékozva&nbsp;voltak útja eredményéről, és amikor<br>kutatóútjának befejezése után, 1846. augusztus&nbsp;25-én Pétervárra érkezett, felkérték, hogy&nbsp;gazdag helyrajzi anyagát ott dolgozza fel, és&nbsp;rajzolja meg az általa bejárt vidék térképét.&nbsp;Reguly az ajánlatot elfogadta – belátta, hogy&nbsp;sehol alkalmasabb hely nem kínálkozik munkája&nbsp;elkészítéséhez, mint Pétervár. Gyenge&nbsp;egészségi állapota miatt azonban csak 1847.&nbsp;január végére készült el német nyelvű térképével&nbsp;és a hozzá fűzött magyarázatokkal (MTA&nbsp;Kézirattár, Tört. Földr. 4. r., 1. sz.).<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A térkép az északi szélesség 58°−70°, és a&nbsp;keleti hosszúság 72°−89° között kb. 1,1 millió&nbsp;km² területet ölel fel. Ma már nagyon ritka,&nbsp;hazánkban csak az MTA Kézirattárában található&nbsp;(3., 4. és 5. ábra). Címe: Ethnographischgeographische<br>Karte des Nördlichen Ural Gebietes.&nbsp;Entworfen auf einer Reise in den Jahren 1844&nbsp;und 1845 von Anton v. Reguly. St. Petersburg&nbsp;1846. A kőnyomatos térkép kb. 1:1 200 000&nbsp;méretarányban, 16 negyedrét oldalon, 76×108&nbsp;cm nagyságban került ki a nyomdából. A&nbsp;térkép gazdag névrajza – közel hatszáz földrajzi&nbsp;nevet tartalmaz – megkönnyíti a rajta&nbsp;való eligazodást. A hegyeket csíkozással ábrázolja,&nbsp;magassági adatokat nem tüntet fel.&nbsp;Vízrajza igen bőséges, a kisebb hegyi patakokra&nbsp;is kiterjed. Az úthálózat bemutatására&nbsp;háromféle megkülönböztetést használ, saját&nbsp;útvonalát nyilakkal ellátott vonallal jelzi. Különleges&nbsp;gonddal tünteti fel a településeket, a&nbsp;nagyobbak jelölésére körök kombinációját&nbsp;használja. Meghatározó tartalma Reguly térképének&nbsp;a néprajzi határoknak és a földművelés&nbsp;és állattenyésztés határának bemutatása.<br>A térkép tartalmát Márton Mátyás tanulmánya&nbsp;dolgozta fel (Márton, 2008).<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Reguly térképének megjelenését nagy&nbsp;örömmel fogadták a pétervári tudományos&nbsp;körök. Még azon frissiben méltatta a térképet&nbsp;a St. Petersburger Zeitung 20. száma. Többek&nbsp;között azt írják róla, hogy „Reguly lankadatlan&nbsp;szorgalommal vizsgálta és megfigyelte a&nbsp;vogulok országát és népét, akiket ő a magyarok&nbsp;legközelebbi nyelvrokonainak tart. Térképével<br>és a hozzáfűzött magyarázatokkal&nbsp;Oroszország&nbsp;néprajzának és földrajzának tudományában&nbsp;egy meglehetősen nagy terra<br>incognita felfedezője lett.” A térképet a Földrajzi&nbsp;Társaság által 1847-ben az Északi-Urál&nbsp;feltárására kiküldött Hofmann-expedíció&nbsp;eredménnyel használta (Ernst Hofmann&nbsp;[Ernszt Karlovics Gofman], 1801–1871). Az&nbsp;expedíció vezetése több példányban sokszorosította,&nbsp;és minden tagja kapott belőle – így&nbsp;a térkép az expedíció útikalauza lett.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Tudománytörténeti érdekesség, hogy a&nbsp;kutatóút tudományos eredményeit tartalmazó&nbsp;első kötetben elmulasztottak megemlékezni&nbsp;Regulyról (Kowalski 1853). Az expedíció&nbsp;186 földrajzi helymeghatározást és 72 tengerszintfeletti&nbsp;magasságmérést végzett, és elkészítette&nbsp;az Északi-Urál és a tengerparti Paj-Hoj-hátság részletes térképét. A leírásban az&nbsp;olvasható, hogy a térképet Ivanov és Berejnih&nbsp;kormányosok 1821−1828. évi partfelmérési<br>adatainak, valamint Kruzenstern 1843-ban&nbsp;végzett felméréseinek felhasználásával teljesen&nbsp;a kutatók megfigyelései alapján készítették.&nbsp;Regulyt nem említették, pedig térképe nagy&nbsp;segítséget jelentett számukra. (Az expedíció&nbsp;egyetlen magyarországi térképe Pápay József&nbsp;hagyatékából került a debreceni Református&nbsp;Kollégium Könyvtárába.) Amint Reguly az<br>első kötet megjelenéséről értesült, 1853. március&nbsp;15-én levelet írt Pétervárra. Aziránt érdeklődött,&nbsp;hogyan használták fel az általa nyújtott&nbsp;adatokat. Amikor megtudta, hogy az expedíció&nbsp;a nyomtatásban megjelent leírásában&nbsp;nem emlékezett meg róla, nagyon megsértődött&nbsp;(MTA Kézirattár, Reguly hagyatéka, 131.&nbsp;levél). Hofmann ezredes, a kutatás vezetője&nbsp;a második kötetben jóvátette a mulasztást, és&nbsp;elismerte Reguly érdemeit. Könyve bevezetésében&nbsp;megírta, hogy Reguly kérésükre nemcsak&nbsp;megfigyelései eredményét bocsátotta&nbsp;rendelkezésükre, hanem Lüttke admirális&nbsp;kívánságára az Északi-Urál térképét is elkészítette. Ez nagy hasznára volt az expedíciónak,&nbsp;mert hegyek és folyók nevének tömegét,&nbsp;települések helyét és elnevezését jegyezte fel.&nbsp;Hogy az expedíció részéről adott elégtétel&nbsp;teljes&nbsp;legyen, az MTA könyvtára részére küldött<br>kötet belső lapjára Hofmann sajátkezű&nbsp;ajánlósorokat írt, amelyben elismerte Reguly&nbsp;érdemeit.<br>
+A vázlatokhoz csatolt jegyzetben Reguly leírja:&nbsp;„Abroszomon egész terület összesen tészen:&nbsp;vogul (vörös színbe foglalt) 3825 négyzetmérföld,&nbsp;osztják (zöld színbe foglalt) 2555 négyzetmérföld,&nbsp;(fehér színbe foglalt) 1590 négy&nbsp;zetmérföld, [együtt] 7970 négyzetmérföld.”&nbsp;(1 földrajzi mérföld = 1/15 egyenlítői fok, azaz&nbsp;7421 m; a bejelölt terület kb. 440 ezer km²-nek felel meg .)<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Az Orosz Földrajzi Társaság megalakulásakor&nbsp;(1845) felmerült az a gondolat, hogy az&nbsp;Északi-Urál kutatására és térképezésére expedíciót&nbsp;küldjenek ki. A felfedezőút szervezésének&nbsp;idején érkezett meg Reguly Pétervárra.&nbsp;Az ottani tudományos körök (Baer, Köppen&nbsp;és Struve akadémikusok) már előzőleg is tájékozva&nbsp;voltak útja eredményéről, és amikor<br>kutatóútjának befejezése után, 1846. augusztus&nbsp;25-én Pétervárra érkezett, felkérték, hogy&nbsp;gazdag helyrajzi anyagát ott dolgozza fel, és&nbsp;rajzolja meg az általa bejárt vidék térképét.&nbsp;Reguly az ajánlatot elfogadta – belátta, hogy&nbsp;sehol alkalmasabb hely nem kínálkozik munkája&nbsp;elkészítéséhez, mint Pétervár. Gyenge&nbsp;egészségi állapota miatt azonban csak 1847.&nbsp;január végére készült el német nyelvű térképével&nbsp;és a hozzá fűzött magyarázatokkal (MTA&nbsp;Kézirattár, Tört. Földr. 4. r., 1. sz.).<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;A térkép az északi szélesség 58°−70°, és a&nbsp;keleti hosszúság 72°−89° között kb. 1,1 millió&nbsp;km² területet ölel fel. Ma már nagyon ritka,&nbsp;hazánkban csak az MTA Kézirattárában található&nbsp;([https://picasaweb.google.com/lh/photo/scvHs5srOEIGHQ0oGVrq_HcRsJOlYan33afi-1GC0ls?feat=directlink 3.],[https://picasaweb.google.com/lh/photo/EYKHlRt3YnAGUKmVNMUNAHcRsJOlYan33afi-1GC0ls?feat=directlink 4.] és [https://picasaweb.google.com/lh/photo/zwUp_ShqIwa2PI97rH3b3ncRsJOlYan33afi-1GC0ls?feat=directlink 5.] ábra). Címe: Ethnographischgeographische<br>Karte des Nördlichen Ural Gebietes.&nbsp;Entworfen auf einer Reise in den Jahren 1844&nbsp;und 1845 von Anton v. Reguly. St. Petersburg&nbsp;1846. A kőnyomatos térkép kb. 1:1 200 000&nbsp;méretarányban, 16 negyedrét oldalon, 76×108&nbsp;cm nagyságban került ki a nyomdából. A&nbsp;térkép gazdag névrajza – közel hatszáz földrajzi&nbsp;nevet tartalmaz – megkönnyíti a rajta&nbsp;való eligazodást. A hegyeket csíkozással ábrázolja,&nbsp;magassági adatokat nem tüntet fel.&nbsp;Vízrajza igen bőséges, a kisebb hegyi patakokra&nbsp;is kiterjed. Az úthálózat bemutatására&nbsp;háromféle megkülönböztetést használ, saját&nbsp;útvonalát nyilakkal ellátott vonallal jelzi. Különleges&nbsp;gonddal tünteti fel a településeket, a&nbsp;nagyobbak jelölésére körök kombinációját&nbsp;használja. Meghatározó tartalma Reguly térképének&nbsp;a néprajzi határoknak és a földművelés&nbsp;és állattenyésztés határának bemutatása.<br>A térkép tartalmát Márton Mátyás tanulmánya&nbsp;dolgozta fel (Márton, 2008).<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Reguly térképének megjelenését nagy&nbsp;örömmel fogadták a pétervári tudományos&nbsp;körök. Még azon frissiben méltatta a térképet&nbsp;a St. Petersburger Zeitung 20. száma. Többek&nbsp;között azt írják róla, hogy „Reguly lankadatlan&nbsp;szorgalommal vizsgálta és megfigyelte a&nbsp;vogulok országát és népét, akiket ő a magyarok&nbsp;legközelebbi nyelvrokonainak tart. Térképével<br>és a hozzáfűzött magyarázatokkal&nbsp;Oroszország&nbsp;néprajzának és földrajzának tudományában&nbsp;egy meglehetősen nagy terra<br>incognita felfedezője lett.” A térképet a Földrajzi&nbsp;Társaság által 1847-ben az Északi-Urál&nbsp;feltárására kiküldött Hofmann-expedíció&nbsp;eredménnyel használta (Ernst Hofmann&nbsp;[Ernszt Karlovics Gofman], 1801–1871). Az&nbsp;expedíció vezetése több példányban sokszorosította,&nbsp;és minden tagja kapott belőle – így&nbsp;a térkép az expedíció útikalauza lett.<br>&nbsp; &nbsp; &nbsp;Tudománytörténeti érdekesség, hogy a&nbsp;kutatóút tudományos eredményeit tartalmazó&nbsp;első kötetben elmulasztottak megemlékezni&nbsp;Regulyról (Kowalski 1853). Az expedíció&nbsp;186 földrajzi helymeghatározást és 72 tengerszintfeletti&nbsp;magasságmérést végzett, és elkészítette&nbsp;az Északi-Urál és a tengerparti Paj-Hoj-hátság részletes térképét. A leírásban az&nbsp;olvasható, hogy a térképet Ivanov és Berejnih&nbsp;kormányosok 1821−1828. évi partfelmérési<br>adatainak, valamint Kruzenstern 1843-ban&nbsp;végzett felméréseinek felhasználásával teljesen&nbsp;a kutatók megfigyelései alapján készítették.&nbsp;Regulyt nem említették, pedig térképe nagy&nbsp;segítséget jelentett számukra. (Az expedíció&nbsp;egyetlen magyarországi térképe Pápay József&nbsp;hagyatékából került a debreceni Református&nbsp;Kollégium Könyvtárába.) Amint Reguly az<br>első kötet megjelenéséről értesült, 1853. március&nbsp;15-én levelet írt Pétervárra. Aziránt érdeklődött,&nbsp;hogyan használták fel az általa nyújtott&nbsp;adatokat. Amikor megtudta, hogy az expedíció&nbsp;a nyomtatásban megjelent leírásában&nbsp;nem emlékezett meg róla, nagyon megsértődött&nbsp;(MTA Kézirattár, Reguly hagyatéka, 131.&nbsp;levél). Hofmann ezredes, a kutatás vezetője&nbsp;a második kötetben jóvátette a mulasztást, és&nbsp;elismerte Reguly érdemeit. Könyve bevezetésében&nbsp;megírta, hogy Reguly kérésükre nemcsak&nbsp;megfigyelései eredményét bocsátotta&nbsp;rendelkezésükre, hanem Lüttke admirális&nbsp;kívánságára az Északi-Urál térképét is elkészítette. Ez nagy hasznára volt az expedíciónak,&nbsp;mert hegyek és folyók nevének tömegét,&nbsp;települések helyét és elnevezését jegyezte fel.&nbsp;Hogy az expedíció részéről adott elégtétel&nbsp;teljes&nbsp;legyen, az MTA könyvtára részére küldött<br>kötet belső lapjára Hofmann sajátkezű&nbsp;ajánlósorokat írt, amelyben elismerte Reguly&nbsp;érdemeit.<br>
 == ''Reguly akadémiai előadása térképéről''<br>  ==